ZsuKa gyöngy

Jelentkeztem...

2012-02-12T07:53:00.008+01:00

... egy fotópályázatra a következő képekkel... aztán majd meglátjuk :-)

Természet kategória:

Giccs

Fahalál

Felhőjáték

Köd

Üres tó

Üres-tó 2

Alvó ág

Jégvirág mező

Jég páfrány-liget

Csillogás

Tél

Mandala

Tél

Merre tovább...?

Gabalyodás

Zen

Zen-kert

Éjszakai fények

Kettős szivárvány

Portré kategória:

Miska kancsó

Közlekedés:

Garage

Felszállás

Felszállás

Leszállás

Suhanás

Éjszakai suhanás

Velence-by night

Levettem....

2012-02-08T05:50:00.002+01:00

... a koraszülött felhívást, mert azt olvastam a neten, hogy le kell venni... Nem akarok a "mozgalom" elindítójának fejére bajt hozni.
Viszont felhívtam egy kórház PIC-ét, és személyesen beszéltem velük, hogy valóban szükségük van apró holmikra, szívesen fogadják is őket. Ha gondoljátok, a neten bármit megtaláltok :-)!

Megy a gőzös, megy gőzös...

2012-02-07T17:27:00.002+01:00

Akik régebb óta olvastok, tudjátok, hogy a gyerekeim egy része vasutas. Persze a gőzösök többnyire szívcsücskök, így aztán gondoltam, meglepem őket :-) (még tavalyi a meglepetés).

A legkisebbem volt oly drága és dedikálta helyettem... radírral...
(Vagy arra gondolt esetleg, hogy Anyánk, a gőzös?! Fortyog, szuszog, puffog... :-) Hát, csak nem...)

Kötöttem, gyöngyöt fűztem és rajzoltam is...

2012-02-05T12:21:00.009+01:00

Szóval megint kötöttem egy adagot a mini babáknak, holnap indulnak!

A fényképezőgép színeivel van valami gáz, mert a nagyon kék a valóságban királykék, a zöldes benetton zöld, a pirosak relatíve a helyükön vannak, ott nem olyan durva a differencia.

Most eléggé kevéske sikeredett, mert a náthás gyerekemet tutujgattam kötés helyett, aztán én is elkaptam, és fél kézzel kötni... hát sajnos, még van hová fejlődnöm... :-)

Aztán már vagy három hete készült ez a kis ezüst színű szettecske. Csak hogy hétköznap is lógjon rajtam valami.

Volt egy zacskó vegyes-maradékom, amolyan "mindent bele". Hála Istennek, majdnem mind el is fogyott. Semmi rendszer nincs a színekben, ahogyan jött, úgy puffant... Nem tudom miért, de nekem kivételesen nagyon tetszik ez az összevisszaság... :-)
Két hete nem tudok róla éles képet lőni, mindig csupa homály lesz... már a múlt héten is amiatt nem tettem fel :-(. Hát ez se sokkal jobb...

Azután ezt is megfűztem, kis tavasz-váró ujjgyakorlat (most, hogy így nyakig elhavazva üldögélek és hagyom, hogy rázzon a hideg...). Erre délelőtt tettem csatot. Sőt ez is össze-vissza gyöngyös, semmi minta, semmi koncepció... azt hiszem, most ez a korszak jön. (ahogy elnézem, ez sem az éles képek hétvégéje)

Egyik nagyon kedves kolléganőm Isztambuli útikönyvet kapott a születésnapjára.
Én még valamikor a történelem előtti időkben jártam ott és hoztam ezt a képeslap albumot.

Hát, úgy gondoltam, hogy mivel a múlt pénteken itthon ápolgattam a göthöst és kimaradtam a közös ünneplésből, viszek neki egy kis privát ajándékot az útikönyv mellé. :-) Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki.
Tavaly a Párizsi könyv mellé a gyöngy-Eiffel tornyot kapta. :-) Jövőre már nyugdíjba megy, pedig még lennének ötleteim :-).

Holnap ugyebár Dóra nap lesz. Nekem pedig Dórim is van... Kála-rajongó...

Gyors siker-élmény gyöngyök

2012-01-30T17:20:00.004+01:00

Biloba minta, mely már ezer éve várt...

Pillangó gyöngyök

Egy kis "legyen mit magamra akasztani rohanós reggelen"

Szintén :-)

És ez sem más.

Segítség a koraszülötteknek!

2012-01-29T18:07:00.003+01:00

Holnap az első négy sapi indul a pinduroknak!

A fehér a legkisebb, egy közepes almára éppen jó, 20-21 cm a kerülete...

A kék már nagyobbacska babusra való, ez már inkább 24-25 cm-es...

A zöld a legpuhább, ettől aztán 22-25 cm között bámekkora babácskának jó lesz.

És a végére hagytam a kedvencemet, a sárgát. Selymes pamutfonalból 24 cm-s.

két babatakaró is próba horgolás alatt van, attól függően mennyire lesznek puhák ( ami pamutfonalam hozzáférhető itthon takarónyi mennyiségben, az kicsit nekem sprőd), szóval majd meglátjuk, de még messze nincs vége :-), csak segíteni tudjak vele! :-) Nőjenek nagyra, épen és egészségesen mindannyian, akik ezeket a darabokat viselni fogják! :-)

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

2012-01-18T20:03:00.004+01:00

Hmmm... hmmmm...

Mit is írhatnék, mit is írhatnék...?!?!

Ez is egy "olyan" könyv...
Olyan, amelyikben betűk vannak, sorok, mondatok, lapok és egyszerre mi is valahogy beleszövődünk, belekeveredünk és elveszünk...

Egyszerre szól a könyv magáról az olvasás és a könyvek szeretetéről és egy történetről. Illetve nem is egy történetről, hiszen, mint az a könyv vége felé az egyik főszereplő szájából elhangzik: Mindenkinek megvan a maga története...

A könyv első részében Margaretről olvashatunk - azért olvashatunk, mert megismerni majd csak sok-sok oldal múlva lehet szerencsénk -, aki egy antikváriumban él és hódol a könyvek iránti imádatának, amiben édesapja is partnere, sőt tanító mestere. Lassan kibontakozik Margaret tragédiája, az ikerség... ennél a pontnál kicsit megbillent a könyv a kezemben, már-már letettem... személyes érintettségem van a témában... de nem bántam meg, hogy nem tettem le, viszont azt el kell ismerjem őszintén: nem könnyű könyv.

Sötét, depresszív. Minden oldalát, minden sorát, minden betűjét belengi valamilyen nyomasztó hangulat és ez alól csak a történet végén kapunk néhány pillanatra feloldozást, igaz akkor sem a főszereplőktől.

Gyönyörűen ír D. Setterfield a olvasásról, az olvasás élményéről, azokról a pillanatokról, azokról érzelmekről, melyek egy könyv kézbevételekor ébrednek az emberben. Szívemből beszélt; én sem tudnám (mi több nem is tudom) szebben megfogalmazni a kinyílás és befogadás felemelő, bensőséges, már-már áhítatos pillanatait. Hosszan, de olyan érzékletesen ír a könyvek szeretetéről, hogy az egy pillanatra sem unalmas; a saját, soha meg nem fogalmazott érzéseimet láttam viszont a papíron. Emiatt aztán a történet lassan indul be, bevezetések sorozata után, de meglepően ez cseppet sem zavaró. Nekem nagyon tetszett. Nem tudom mi volt benne az a valami, ugyanis más esetben röviden csak annyit mondanék: a történet eléggé vontatottan indult... Talán az, hogy olyan, mint egy álomvilág... amiből hamarosan a rideg valóságba, igaz meseszerű valóságba érkezünk, ám a mese sarka néha meglibben és kilátszik, hogy az egész nem más, mint megtévesztés, titkok sokasága, alakoskodás, megkockáztatom hazugság... egy ál-világ.

Akkor vissza a történethez:
Margaret édesapja antikváriumában éli napjait. Nagyon más, mint a többi ember, de ő mindig is más volt. Neki inkább csak az édesapjával van kapcsolata, jóllehet az édesanyja is él, de ...
Azután kiderül, hogy Margaret iker-pár élő "fele" és kezd világossá válni a másság oka is.
Margaret egy nap levelet kap egy híres, titokzatos írónőtől azzal a félkéréssel, hogy írja meg az élettörténetét; azt az életrajzot, melyet eddig soha, senki sem ismerhetett: a valóságot, az igazit! Itt voltak részek, melyek engem kicsit zavartak, de nem voltak ezek olyan nagy problémák... csak kis hullámok a tavon.
Margaret elvállalja a feladatot és az írónőhöz utazik, a házában lakik, az ételét eszi és belefolyik az életébe is, ahogyan az írónő is, az egész miliő Margaretébe. Mindez megviseli Margaretet. Menne is, maradna is; néha megy, néha marad... látomásszerű állapotok váltják fel a valóságot, de egyfajta feszítő türelmetlenség végig jelen van.
Margaret egy idő után nem csupán lejegyzi Vida Winter életét, történetét és szavait, hanem nyomozásba kezd, utánajár a dolgoknak, kutat; meg akarja érteni az ismert részeket, kideríteni a titkokat. Innentől helyenként inkább krimit olvashatunk, egyre kevésbé hasonlít az első rész elmélkedős belső utazásához.
Végig lappang valami baljóslatú hangulat a könyvön, ami a végkifejletben teljesen meglepő, váratlan fordulatban teljesedik ki... (megjegyzem, nem feltétlenül a történet alakulása ejtett rabul)

Nekem nagyon tetszett, nem bántam meg, hogy végig olvastam, bár a befejezés másnapján olyan nyomott voltam tőle, mintha legalábbis beteg lennék. Nem hagy békén azóta sem... Ahogyan Margaret is megfogalmazza a könyv végén: Vannak könyvek, melyek után nem szabad újabbat kézbe venni egy ideig, mert ülepednie, tisztulnia kell az élményeknek...

10/10

És akkor a hivatalos fülszöveg:
Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapja antikváriumban dolgozik, s mivel imádja a letűnt korok stílusát és történeteit, rég elhunyt írók életrajzának megírásával szórakoztatja önmagát és olvasóit. Egy nap azonban furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri, írja meg az ő életrajzát is. A leghíresebb élő angol írónő életéről már sokan írtak, de minden biográfusának más és más élettörténetet mondott el. A legfurcsább talán mégis az, hogy első művében a címben ígért tizenhárom történet helyett csak tizenkettő szerepel. Vajon csak véletlenül maradt ki, vagy szándékosan nem került bele? Ez a sok rejtély elegendő ahhoz, hogy Margaret elfogadja a felkérést és elinduljon az írónő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá...

Tulipán... fotóról...

2012-01-12T05:43:00.003+01:00

nem tökéletes...

BUÉK

2012-01-01T07:59:00.001+01:00

Minden kedves olvasómnak nagyon jó Egészséget és sok Boldogságot kívánok a 2012-es évre!

Most már félek, nincs megállás...

2011-12-31T09:19:00.002+01:00

Ez itt kérem a péntek esti termés.
Kicsit megnyújtottam keresztben (biztosan mert olyan pilincka nyaka volt a nőszemélynek :-)!), de alapvetően azt hiszem van valami kis hasonlóság ez eredetivel :-). Legalábbis remélem :-)...

Többet kellene gyakorolnom, de úgy gondolom ez még 16 évet várni fog... Mármint a több gyakorlás. Addigra megyek nyugdíjba... már ha még lesz olyan :-)!

Aztán ennek a fekete kőszobornak sem tudtam ellenállni, így őt is ceruzavégre kaptam, miközben Agatha Christie hangoskönyvet hallgattam.
Tudok ám én élni! :-)

Hajtás...

2011-12-30T13:46:00.004+01:00

volt a héten a munkahelyemen...
Estére rendszerint úgy jöttem meg, mint egy zombie...
Mivel másra nem voltam alkalmas, gondoltam rajzolgatok... márcsakúgy szelepelés gyanánt is.

Nos, ez lett belőle...

Nekem lassan kezd tetszeni :-)

S. Collins: A kiválasztott

2011-12-27T21:28:00.006+01:00

Nos... hmmm... hát nem is tudom hogyan kezdjem...

Letehetetlen... valóban... de sajnos akkor is elpocsékolt idő volt.

Sem irodalmi, sem semmilyen eufórikus élményt nem hozott.

Határozottan az volt az érzésem, hogy a S. Collins összecsapta az egészet, de leginkább az, hogy oldalszámra fizetik és nem volt mivel kitöltenie a háromszázötvenakárhány oldalt.

Nagyon nagy csalódás volt.

A történet első két részletéről már leírtam, hogy elképesztő brutalitást, kegyetlenséget, vérengzést, helyenként felesleges gusztustalankodást (mutánsok) ír le Collins hihetetlenül érzékletesen. Az első történet (Éhezők viadala) magával sodort, beszippantott, olyan dolgot mutatott, amiről azt hittem nem tud megérinteni, de lám-lám: mégis... A második kötet (Futótűz) már kicsit necces volt, ha jól emlékszem, nem is adtam rá túl sokat... De ez a harmadik már szenvedés, szenvelgés, csűrés-csavarás, nyavalygás volt. Itt már Katniss nem fejlődött sehová, se érzelmileg, sem értelmileg, sem sehogyan sem, viszont legalább szépen teltek a lapok a nagy semmivel. A másik főszereplő, Peeta agymosása teljesen felesleges... határozottan unalmas volt. A harmadik főszereplő, Gale pedig ... hát ...
Szépen összekevert Collins mindent; összemosta a pozitív és a negatív szereplőket, tulajdonságokat, értékeket, elsősorban a történetet. Újra előszedte a mutánsokat, csak még gusztustalanabb módon, ami sajnos tökéletesen felesleges volt.
A következő sorok a történetből mesélnek, aki el szándékszik olvasni, ugorja át a következő néhány sort! Csillagtól csillagig!

****

Nos, ahogyan Katniss kishúgát, Primet kiveszi (megöli) a történetből, az élőpajzsként használt kapitóliumi gyerekekkel együtt..., sőt továbbmegyek: még részletezi is, hogy milyen testrészek merre röppentek... nos, ez nekem már több volt, mint túlzás. Kár volt érte.
Lebegtet... a jó, aki erkölcsileg bűnös lesz (Gale), de igazán nem megy bele mélyebben a filozófiai/erkölcsi kérdésekbe; de ugyanakkor igazságot szolgáltat egy vélt jónak, akiről sugallja, hogy velejéig gonosz (Coin, a felkezők vezetője), amikor is Katniss megöli... és úgy egyáltalán: ne tessék már annyira hülyének nézni, hogy egy földrésznyi ország mindenható-főgonoszának (Snow elnök) kivégzését a történelem bármely korában majd egy 17 éves bosszúszomjas lányra hagyják...

****

Újra fogom olvasni az első két kötetet és félek, revideálom majd magamat, akkori magas pontszámú értékelésemért, mert valószínűnek tartom, hogy az a két kötet is éppen annyi gusztustalan, felesleges kegyetlenséget tartalmazott, mint ez az utolsó... Csak én siklottam át felettük...

A média hatalma/szerepe a történet/világ folyásában pedig még inkább undorító, mint a két előző kötetben. A háborús live-show egyszerűen elképesztően gusztustalan.

Sajnos egy újabb történet, amit az első kötet után abba kellet volna hagyni, mert az úgy volt kerek és jó, ahogyan volt...

10/5

Ja, és az epilóg aztán végképp nem illett az őt megelőz többszáz oldalhoz...

A hivatalos fülszöveg:

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói. De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot? Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben.

Boldog Karácsonyt!

2011-12-24T07:43:00.001+01:00

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Nosztalgia...

2011-12-17T19:50:00.002+01:00

Hogy milyen zenéket hallgattam én... :-)

Kerstin Gier: Zafírkék

2011-12-11T20:34:00.003+01:00

Ajjaj! Én azt hiszem megbolondultam... bizony, ezen is túl vagyok! 6 és fél óra alatt 357 oldal...

Megérte! :-)

Kamaszlányos mamák! Harcra és lóra/autóra/buszra fel! Induljatok Rubinvöröset és Zafírkéket venni a lányaitoknak Karácsonyra! (Előtte olvassátok el ti is, bár tudom, hogy ilyet nem szabad csinálni, de megéri!)

Ez a kötet is mozgalmas, fordulatos, kalandos, ábrándos, szerelmes; mindenféle, ami egy (vagy egy bennünk megbújva még mindig ott lakozó ) tizenévesnek tetszhet!

Kicsit gyengélkedtem ma. Na, annyira nem, leginkább a megrázom magam és kutya bajom és a kicsit nyavalygok között ingadoztam, majd úgy döntöttem, ebéd után olvasgatok egy fél órácskát. Aztán megrázom magamat. Ez volt 6 és fél órája... Mostmár lassan valóban megrázom magam! :-)

Percre pontosan ott folytatódik a második könyv, ahol az első végződött. Nagyon szépen alakulnak a dolgok, már sejthető mi lesz a sztori a vége, ami nem is baj, mert hát ugye nem vizsgafeladatot oldunk meg. :-)

Gwendolyn szorgalmasan időutazgat, jóllehet, még csak egy hete kezdődött az egész, azaz még csak egy hete, hogy fejtetőre állt az élete. És már lassan négy-öt napja, hogy szerelembe esett Gideonnal... A család továbbra is kellőképpen ütődött, a történet továbbra is hihetetlenül szövevényes, a szereplők továbbra is szerethetőek és ez a könyv is nagyon könnyen olvasható.

Mint minden Kerstin Gier könyvnek, ennek is hibátlan a logikája, (szerintem) zseniális a humora és nagyon jó a fordítója, aki olyan pezsgő élettel tölti fel a sorokat, hogy a könyv letehetetlen!

Az első kötet ismertetője az előző bejegyzésben olvasható!

10/10

A hivatalos fülszöveg:
Friss szerelmesként a múltba utazni - ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Romantikus, humoros, példátlan - Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

Kerstin Gier: Rubinvörös

2011-12-11T10:05:00.001+01:00

Hogy is kezdjem....

Bár Kerstin Gier mára már a Kedvenc Európai Írónőim-klubom tagja (Szabó Magda, Agatha Christie és Ulickaja után) ezt a könyvet kamaszlányoknak valónak tartottam, fennsőbbséges mosollyal nyugtáztam, hogy: "Lehet, hogy Gier, de ezt aztán biztosan nem...", amikor elolvastam az ajánlóját megjelenésekor.
Aztán egyszercsak belebotlottam valahol... Aztán eljuttattam egy kolléganőm ikerlányainak... Aztán egy csendes ebédszünetben, amikor már a túlhajszoltságtól éppen majdnem elszakadt a húr... csak egy pár sort, hogy szelepeljek kicsit... És aztán itthon persze már le sem tudtam tenni... egyszuszra...!

Hát, hát... hát... nem jutok szóhoz! Még mindig él ott bennem a tizenhatéves-Zsuzsi!!!
Nagyon tetszett! Nem vagyok elégedetlen azokkal az olvasmányaimmal amiket tizenhat évesen olvastam, de ez... ha ilyeneket olvashattam volna... Hujjujjjjjjjjjj!

Akkor a történet: Gwendolyn 16 és fél éves. Egy teljesen rendkívüli családban próbál normális életet élni. Természetesen ő a perifériára szorult (hamarosan) főhős, aki ráadásul még normális is, ami ugyebár ebben a családban ritkaság!
A család ugyanis nem teljesen normális! Az még talán nem is olyan szokatlan, hogy Londonban, egy kastélyban, inassal felszerelkezve laknak, de az már egy kicsit igen, hogy a rendre előjön egy érdekes genetikai "probléma" női ágon: a spontán időutazás.

Ennél a pontnál összeugrott a gyomrom: olvastam az Időutazó feleségét (meg kell jegyezzem, jó ötlet helyenként zavarosan kidolgozva, a végén feleslegesen gusztustalan és kegyetlen megoldásokkal...), és attól tartottam, hogy megint egy koppintmánnyal lesz dolgom...

Vissza a könyvhöz: A családban már várják, a következő időutazó első megnyilvánulását (jövendölés, stb), egészen pontosan Gwendolyn unokatestvérét, aki a megfelelő napon született, aki emiatt a megfelelő nevelést kapta, aki már várja az első időutazást, aki már készen áll őrzőjével, a halálosan sármos Gideonnal való időutazásokra és a szerelemre, és aki úgy egyáltalán a család szeme-fénye, sztárja, stbje... A család egyébként ritka cifra: a nagymama, akit mindenki Lady Aristának szólít, a dilis nagynéni, aki a legváratlanabb pillanatokban látomásaival szórakoztatja a társaságot, a sztár-lány Charlotte és fennhéjázó édesanyja, akik mindent és mindenkit lenéznek és úgy a farvizen Gwendolyn, özvegy édesanyjával és két kistesójával a padlásszobákban. Természetesen szakácsnő és komornyik...

És aztán beüt természetesen aminek be kell ütnie: Gwendolyn az időutazó és Charlotte a "normális".
És persze mire Gwendolyn elfogadja, hogy ő a "más", talán egy kicsit rá is kap az ízére, az is kiderül, hogy valami hihetetlen nagy ármánynak a közepébe csöppent!

Nem tudtam letenni...! :-)

10/10

A hivatalos fülszöveg:
Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron...

A elmúlt fél év ...

2011-12-03T20:22:00.009+01:00

... vagy inkább egy év horgolásai, kötései, képekben.

Világ életemben meg voltam győződve róla, hogy a horgolás nem az én sportom. Nagymamám zavarba ejtően tökéletes darabjaihoz képest az én maximum fél méteres láncszem soraim... hát van önkritikám... nem vettem a kezembe horgolótűt.

Nagymamámat a mai napig még utolérni sem tudtam, nem, hogy túlszárnyalni, ellenben rákaptam a háromszög kendők gyártására...

... sőt, Anyukámnak Karácsonyra készült ez a takaró (elsősorban tv-zéshez, másodsorban bármi máshoz), jó kis puha mohair fonalból.

Imádtam csinálni. Ennyire nem vértelenek a színei, sőt ... de hát ebben a fénytelen időben ennyi tellett tőlünk (mármint a géptől és tőlem).

Azután sikerült szert tennem egy nagyon érdekes fonalra - mindössze húsz deka jutott nekem -, ami 80 % gyapjúból, némi műszálból és selyemből áll. Az érdekessége, hogy se nem drapp, se nem szürke, viszont halványan csillog, mert a gyapjúszál köré van tekerve az a bizonyos selymes valami... Nagyon meleg. Pihe könnyű, viszont mintha a kályha fűtene.

A múlt tél végén ontottam a sapkákat, ez most azok közül néhány.

Alul egy extra nagy, belebújós, beletekeredős nagyi mintás gyapjú nagykendő. Imádom. Mélyen lelóg a derekam alá és őrült méretű lyukai ellenére nagyon finom meleg!

Ennek a fonalnak szerelmese vagyok évek óta. Kötöttem belőle pár éve egy pulóvert, de fájdalom - mire készen lett, valahogy deréktájon összement... :-(, így dühömben lebontattam anyukámmal és elraktam jobb időkre. Nos, itt vannak a jobb idők. Egy extra nagy kendő lett belőle, anyukámat melengeti. Le se teszi :-), annyira megszerette.

Aztán született ez a finom pihe-puha kámzsa egy csipkemintás kendő maradékából (majd holnap a csipke kendőket is lefotózom).

Sokáig azt hittem, hogy már elmúlt az én narancssárga korszakom, de rájöttem, hogy még tart! Elég volt meglátnom ezt a pamutfonalat...

Miközben a fotózgattam, Micike betolakodott az életembe, éppen kaktuszra vadászik. Ez nála egy perverzió (miért pont a macska lenne nálunk normális?): minél szúrósabb, annál jobban szereti. Kitépkedi a földből és egész nap pofozgatja, majd jól otthagyja én pedig belelépek és én meg őt pofozgatom. (Na, jó! Még sosem kapott ki, de a mamáját sűrűn emlegetem!)

Másik nagy vadászatomon kézi sodrású, festett gyapjúra sikerült szert tennem. Ez az Elise nevű minta azt hiszem.... vagy valamelyik efféle.

És, hát a csíkos kendők, tömkelege...

Nem tudom miért izgat annyira a csíkosozás, de hát ez van...

Van szürkés tónusú,

... barnás (ez fényes fonalból készült, egyik kedvencem),

... bordós-mályvás,

... világos barnás...

... kékes...

... kékes Micivel...

... zöldes...

... és a maradék feldolgozás jegyében a vagyes vágott.

Aztán az egy színűek: fehér nagyi-mintás pamutfonalból, kimondottan nyárra, mert inkább hűsít, mint fűt.

Csillogós fonalból SBS (mert hát én sem bírtam ki :-) ),

és halványkék zseniliából nagy lyukú lélekmelegítő...

Még sok minden mást is kötöttem-horgoltam, de jó részük már új gazdájukat boldogítja, vagy egyszerűen nem jut eszembe és csendben várja a szekrényben, hogy megakadjon rajta a szemem :-).

A. Christie: A láthatatlan kéz

2011-12-03T08:04:00.003+01:00

Olvasok és néha újra olvasok, főleg Agatha Christieket. Nagy-nagy kedvencem Dame-Agatha, gyűjtöm is a könyveit szorgalmasan. És néha megfürdöm bennük újra és újra ...

Egy fiatal testvérpár, Jerry és Joanna egy angliai kisvárosba költözik, hogy Herry nyugalomban-unalomban gyógyulhasson fel súlyos repülő balesetéből. Ám, hamarosan megérkezik az első mocskolódó névtelen levél, majd (látszólag) öngyilkos lesz a helyi ügyvéd felesége, maga után hagyva a férjet ,a csinos és fiatal nevelőnőt, a férjjel közös két kisfiút és az első házasságából született, elhanyagolt lányát, Megant. A falu megdöbben, amikor kiderül, hogy az ügyvédné is kapott egy névtelen levelet, sőt, valószínűleg amiatt vetett véget életének.
Jerry, egyre több embert ismer meg, egyre kevésbé él nyugodt, unalmas falusi életet és talán ennek köszönhetően rohamosan gyógyul.
Egy héttel az ügyvédné halála után brutálisan meggyilkolják a család szolgálólányát is és ezzel elszabadul a kisvárosban a pokol...
Nagyon tetszik ebben a könyvben, ahogyan Miss Marple csak a könyv utolsó harmadában-negyedében jelenik meg. Kristálytiszta matematikai feladvány az egész. :-) Csak Miss Marple agya kellene hozzá :-)!

10/10 Mert ugye nálam Dame-Agatha ennél rosszabbat nem szokott kapni! Sőt: az Uticélja ismeretlen nálam 11/10-et érdemel! :-)

Hivatalos ismertető:
A csendes, vidéki kisvárosba érkező testvérpár egyetért abban, hogy egy olyan helyen, mint Lymstock, semmi rossz nem történhet. Egyikük sem sejti, hogy hamarosan különös, gonosz levelet kapnak...

"Emlékszem, hogy a reggelinél érkezett. Megfordítottam. Ez egy olyan felesleges mozdulat volt, amelyet akkor tesz az ember, amikor az idő lassan telik, s minden eseményt a legteljesebb mértékig ki kell használnia. Láttam, hogy helyi levél, gépelt címzéssel... Belül az újságokból kivágott, nyomtatott betűk és szavak voltak egy papírlapra ragasztva. Egy-két percig bámultan a szavakat anélkül, hogy felfogtam volna értelmüket. Majd a lélegzetem is elállt!..."

A névtelen levelek először csak rémületet okoznak. De aztán csendesen lesújt a HALÁL. A kérdés csak az: KI LESZ A KÖVETKEZŐ ÁLDOZAT?

Kék háromszög

2011-11-28T11:35:00.004+01:00

Dobozkát és nyakláncot barkácsoltam a hétvégén (meg még másokat is, de azok most nem tartoznak ide).
A dolog apropója az, hogy ifjabb gyerekeim szombaton, a MTV2 Csudaszombat című műsorában adtak elő egy nyúlfarknyi részletet a Rozsdalovag és a kísértet c. gyerek musicalből.

Ezzel a lovagos dobozkával és egy szolíd, de reményeim szerint elegáns, mélykék nyaklánccal köszöntük meg a fiúk osztályfőnökének a betanítást és azt a rengeteg törődést, odafigyelést, ami idáig vezette az egész társaságot :-).

(A lovag atom-biztosan van a doboztetőhöz erősítve :-). Mintegy őrzi a dobozban a kincset).

Ez pedig a nyaklánc.

Mélykék, irizáló delicából készült, színben hajszálra azonos csiszolt gyöngyök és némi lánc felhasználásával.

Lengyel József: Igéző

2011-11-25T08:22:00.006+01:00

Mint közel harminc éve mindig, összetört most is.

Lengyel Józsefet olvasni sosem volt könnyű elfoglaltság számomra, így aztán nem is vagyok rá alkalmas bármikor. Azok különleges napok, amikor eljön Lengyel József ideje... megrázó, de különleges napok mégis.
Egyszerre emel ez a történet a magasba és tör porrá, hogy a mélybe zuhanjak. Nagyon mélyen érint az a valami, amitől olyan különleges, ami a sorok között bújik meg...

Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta, vagy annak, akik az érettségi tételek tanulása óta nem vette a kezébe!

Különleges élmény lesz! Olvassátok más szemmel, ne iskolás szemmel elemezni, hanem csak egyszerűen, mint egy történetet! Nehéz, de nem lehetetlen :-).

10/10

Ja, és akkor a történet:
A faluba Idegen érkezik. A falu, természetesen, fenntartással fogadja és a "Jobb, ha kívül van!" elvén, megteszi csősznek, a határba. Nem sokkal később a falu szénégetője mellé kerül segítségnek.
Az Idegen élete - az első betű óta érezhető, hogy valami nagy tragédia húzódik meg a múltban - kezd nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válni, egyáltalán valami életszerűvé válni, mikor is megérkezik az erdőkerülő Najdával, a kutyával. És megtörténik az Igézet, majd a harc lehetetlenért, a rossz ellen...

Még a múlt Karácsonyra varrtam...

2011-11-22T17:05:00.003+01:00

... az Ikreknek a kedvenc mozdonyaikkal díszített ágytakarókat.

Akkora sikerük lett, hogy az első perctől fogva takarózásra is használják a fiúk :-)

Én elmentem....

2011-11-19T16:58:00.007+01:00

... az Ikrekkel egy rajztanfolyamra... arra amelyik mostanában annyira divatos. Az elsődleges cél a kis-pasasok rajztanulása volt, aztán én is ott ragadtam...
Mondhatnám, hogy így, meg úgy... de nem lenne igaz... merthogy nagyon élvezem... sőt még annál is jobban :-)!

Rögtön az első gyakorlat egy önarckép volt... Íme:

brutális... :-( itt az önbizalmam egy pillanat alatt a béka feneke alá vágtatott...

aztán jött a kezünk, ezt csökkentett önbizalommal sikerült olyan haloványan előadnom, hogy a scenner nem boldogul vele... Azután ilyen gyakorlat, olyan vonalazgatás (azokat nem passzíroztam be a gépbe...), hogy el is telt az első nap.

A második nap is mindenféle hiper-szuper technikák elsajátításával telt és rájöttem, hogy bár rajzolni továbbra sem mondhatnám, hogy tudok, de néhány, számomra egészen tetszetős másolmányt sikerült elkészítenem (ez Van Gogh: Bibliát olvasó ember c. műve alapján készült...).

Újra lerajzoltam a kezemet is...
Na, jó, ennyire nem párnás, de majdnem :-).

Azután a harmadik napon elszabadultak az arcok...

... részleteikben...

... meg úgy egészükben...

... természetesen továbbra is másolmányokként...

(ez éppen egy átértelmezett Picasso :-) kissé buci fejet és őrült tekintetet ajándékoztam a mesternek, de számítok nagylelkűségére és legendásan jó humorára: jót nevet rajtam a rózsaszín felhőcskéjéről lepillantva...)

A nap végére már aprólékos másolások következtek. Én, okulva az emberi arc terén elszenvedett kudarcaimból, állatoknál komolyabbra nem vállalkoztam:

Ez a saluki pár eredetije:

... és amit én rajzoltam.

És mivel még maradt egy kis időm: belevágtam ebbe a makkába is :-)

Mivel összebútoroztam Felsőlégúti Gyulával, erősen korlátozott lett a mozgásterem, hát jól összekentem bosszúból az ágyat grafittal... azaz: rajzolgatással szórakoztattam magamat.
Továbbra is a másolgatás volt a műsoron: egy korábbi liliomomról készült fotó:

... és a rajz

... aztán a magnólia bimbók... ez annyira azért nem sikerült jól, sőt...

Bepróbálkoztam egy giccses hattyúnál is...

... ez lett belőle. (megjegyzem: nekem ez a kedvencem :-) ).

Nagyjából itt vérszemet kaptam, hogy: Megy ez nekem!

Az Állatkerti Japán-kert tavacskájában áll ez a zen-ke...

... hááát, így sikerült... kicsit előredől, mintegy fejesre készül a víz szélén, de hát attól még az enyém!

Persze Micikémnek sem kegyelmeztem! na, ez viszont pocsék lett!

Ezt a házat a Libegőről fotóztam még jó régen...
... ezt azt lehagytam róla, mást rátettem...

Ezt a kosárkát tegnap este vacakoltam , életemben először nem fotóról!

És, ezt a yuccát is a fotelből, eredeti alapján...

Itt tartok. Ha ennél több ügyesség nem jön ki belőlem, már akkor is elégedett vagyok magammal, tekintve, hogy nagyjából egy óvodás szintjéről indultam :-)!

Ajjjajj....

2011-11-12T07:15:00.003+01:00

"Gyula" ragaszkodik hozzám... és továbbra sem hagy aludni... annyira ragaszkodik, hogy a jövő héten már laborba kell mennem, meg tüdőátvilágításra... bár ne kellene... viszont egy kellemes hozadéka mégiscsak van annak, hogy emiatt a jött-ment Felsőlégúti Gyula miatt pihengélnem kell: olvasok, kötök, horgolok, mindenféle olyat csinálok, amit ágyban párnák között lehet csinálni.

És akkor a könyv: ez a könyv így, az első után inkább olyan érzéseket ébreszt bennem, mint amikor a jól ismert, vágyott, finom, simogató közegben (legyenek azok a tenger habjai, vagy egy kellemes süppedős nyugágy, vagy fotel) elmerül az ember lánya, fürdik az élvezetekben, testét-lelkét kényeztetve.
Méltó folytatása az Asszony háza-nak.

10/9.

Petrik Adrienn: Asszony és háza - avagy az én Toszkánám

2011-11-08T20:22:00.004+01:00

Összebútoroztam újra a Gyulával... most éppen valamilyen felső-légúti Gyula a lelkem és iszonyúan ragaszkodik hozzám... már-már meghatóan.
Viszont ez a Gyula egy macerás valaki... egész éjjel nem hagy békén és köhögtet, ma éjjel is mindössze két órácskányira tudtam csak kiszabadulni a markából... a többi időt pedig olvasással töltöttem.

Térjünk a lényegre tehát:
Teljesen elvarázsolt ez a könyv. Már hónapok óta kajtatom a könyvtárban és végre bent volt, sőt mindkét kötet is (a másik: A másik kert) egyszerre; szóval érdemes volt keresni!

Ez olyan három olvasatos könyv! Elsőre az ember lánya végiglapozza... ízlelgeti, mint egy finom, zamatos, friss gyümölcsöt... csak kóstolgatja, apránként... ismerkedik a képeken keresztül az asszonnyal és a házzal. (Megjegyzem: a képek hibátlanok! Bár én is így tudnék fotózni!) Második "olvasatra" már bele-bele olvasgat az ember lánya, azokat a részeket, amik a legvarázslatosabb képek mellett vannak... (és persze hamar rájön az ember lánya, hogy a szöveg és a kép többnyire éppolyan önálló él, mint a könyv minden része, vagy akár az asszony és a háza). A harmadik olvasat aztán az igazi: amikor belemerülünk, álmodunk, izgulunk, néha kétségbe esünk, sütkérezünk a sorok közül áradó napsütésben, reménykedünk a kis cukor süveg fenyő megmenekülésében, együtt szorítunk a kutyalánynak, cicafiúnak, ámulunk, hogy rajtunk kívül más is van, aki boldogságát leli az asszimmetriában, irigykedünk ennyi bátorság olvastán-láttán, és: megerősödünk, hogy nem baj, ha gyerekbolondok vagyunk, más is van még ilyen a csapatban. Mert igen! Már az első oldalon azt érezhetjük, hogy bevettek minket a csapatba! Megosztotta velünk életük egyik legjelentősebb időszakát egy család, ahol nem csak a szülők, nagyszülők, gyerekek, barátok, stb... hanem a kutyák és macskák, a kert madarai éppen olyan családtagok, mint nálunk...

Jó volt! Csoda jó! Könnyen olvasható, élvezetes és gördülékeny. Nagyon jó szívvel ajánlom! :-)

Köszönöm Adrienn-Asszony ezt a házat! :-)

10/10

És akkor az elmaradhatatlan fülszöveg:

Egy házépítés története, ahogyan én láttam. Az építész asszony, ahogyan a gyermekeim apja menet közben titulált. Én, mindennek az oka és okozója. Aki ezt az egészet kavarta. Azt, hogy odahagyjuk viszonylag jól bejáratott városi társasházi életünket, és falura költözzünk, házat építsünk. A könyv főszereplője a ház maga, ahogyan kitalálódik, felépítődik, belakjuk, ellepjük. Ahogyan zajlunk benne, kutyák, macskák, gyerekek, barátok, tüzek, vizek, mesék, képek. És énekeljük közben a Mary Poppins kéményseprőjével: "I do what I like, and I like what I do" (Azt csinálom, amit szeretek, és azt szeretem, amit csinálok.) (Petrik Adrien)

Sokat ...

2011-11-01T21:00:00.005+01:00

... varrtam az elmúlt majd egy évben, fokozatosan fényképezem és töltögetem fel őket...

Nos... khmmm... a fotózás továbbra sem testrészem... ezt kérlek, nézzétek el...

Ez egy tányér alátét-pár, amit egy pár kapott (rendelésre készült! :-) ezt is megértem!), Mira vagy Maja...( ajjjaj, ez már a szenilitás? Mindegy a m-betű biztos...)

... és Peti, aki Barca szurkoló.

A többit is majd töltögetem, apránként.

K. Ishiguro: Napok romjai

2011-10-31T07:01:00.002+01:00

Abbamaradt...., nem mintha nem tetszett volna, sőt... de valahogy mégsem ment. Most teljesen más hangulatban vagyok.
Ehhez a regényhez úgy érzem a befogadó hangulat a fontos, az elmélyülés. Az hogy felfeküdjünk a hangulathullámok tetejére és hagyjuk, hogy vigyenek minket valami varázslatos vidékre.

Még biztosan találkozom vele.

Kerstin Gier: Felettébb tisztességtelen ajánlat

2011-10-21T05:57:00.001+02:00

Rájöttem! Azért olvasok Gier könyveket, mert biztos lehetek abban, hogy sosem végződik lelki terrorral, sírás-rívással, depresszív hangulattal... meg még a többi olyannal, amire az ember lánya szürkülő őszi napokon cseppet sem vágyik, vagy keresetlenül találná meg a mindennapi életben.
Könnyed, kellemes perceket szerző könyvek ezek a Gier-könyvek.
A Felettébb tisztességtelen... ugyan nem szól akkorát, mint az Anyák maffiája, de attól kellemes kis őszi olvasmány. A harmadik oldalon már azt hittem, mindent tudok, azon tűnődtem, mit fogok kapni a többi száz-kétszáz oldalon és aztán egyszerre csak azon kaptam magam, hopp, itt a könyv vége, és igazán fel sem tűnt, hogy a végére értem.
Nem történik igazán olyan nagy dolog a könyvben, mégis könnyen végigszalad az ember lánya, anélkül, hogy unatkozna; három összetett mondattal azt hiszem elmesélhető... teszek egy próbát:
Adott két férfi, természetesen feleségekkel és egy dúsgazdag apával. A dúsgazdag papa szerint a fiúk nem a megfelelő lányokat vették feleségül, tehát egy felettébb tisztességtelen ajánlattal (páronként egy millió euróval) ráveszi őket a párcserére. Happy end lesz a vége, és elég volt a két és fél mondat is... Lesz még, amikor újraolvasom! :-) Annyira nem volt rossz, de volt már jobb is!

10/7.

Hivatalos fülszöveg:
Vannak boldog, kiegyensúlyozott családok, és vannak Gaertnerék. Ennél a családnál valahogy semmi nincs teljesen rendben. A vén zsugori Fritz szerint fiai nem a megfelelő nőt vették el, így tönkretették az életüket. Miután évekig csak szitkozódott emiatt, úgy érzi, ideje tennie is valamit az ügy érdekében: partnercserére veszi rá a két fiút. Így aztán két menye fél évre beköltözik egymás férjéhez, egymás otthonába - az álmodozó Olivia a városi luxuslakásba, a számító és gyönyörű Evelyn az omladozó, városszéli kertészetbe. Vajon átvészelik-e a kísérletben résztvevők ezt a fél évet vagy győzedelmeskedik a zöldszemű szörny? Mi lesz a kisebb vagyonra rúgó nyereményükkel? Egy biztos: a történet végére mindenről lehull a lepel, és semmi sem lesz az, ami azelőtt volt Kerstin Gier a tőle megszokott humorral beszél az emberi kapcsolatokról. A könnyed hangnem mögött azonban igazi dráma zajlik, ahol lehullnak a napi rutin során viselt maszkok, és megmutatkozik a szereplők igazi arca ami sokszor szöges ellentéte annak, amilyennek addig látszott. És ha nem volt elég, keressék az írónő korábbi Hálálom után felbontandó, Anyák maffiája és Keresztanya című sikerkönyveit is! A szerző Németország legsikeresebb női regényírója, könyveit eddig 2 millió példányban adták el.

S. Dunant:Szöktetés a zárdából

2011-08-30T06:07:00.005+02:00

Nem tudom minek kellett nekem ez a könyv. Nem volt rossz, de olyan nagy élményt sem nyújtott. Azt mondanám inkább, hogy olyan jó, megbízhatóan megírt, korrekt történet, aminek az első fejezete során már könnyedén kitalálható mivel is fog végződni...

Nem tudom megmondani miért olvastam mégis végig (Dehogynem! Végig abban reménykedtem, hogy mégsem egy sablonos apácás-szerelmes-áldozatos-nyálas-könnyes regény lesz...), de végig olvastam. Különösebben nem mozdított meg bennem semmit. Ha nincs ötletetek mit olvassatok, de nem is vágyakoztok semmilyen katarzisra, nos: rajta ez egy ilyen könyv. Nem volt kedvenc szereplőm, pedig kellett volna legyen, mert nagyon forszírozott volt a patikárius nővér figurája... na, jól van, szimpatikus volt, de kicsit erőltetett...
A történetről is szóljunk egy kicsit: a XVI. századi Olaszországban olyan irdatlan nagy hozományt illendő adni a lányokkal (természetesen csak jobb családokban), hogy általában mindössze egyet tudnak kiházasítani. Ha több lány születik, a kisebbeket sutty-be a zárdákba... A zárdák meg persze tapsikolnak örömükben, mert a lányokkal jön ám a hozomány is, nem akkora, mintha férjhez mentek volna, de azért az élet sem olyan a zárdában (meg persze a szolgáltatások sem), mint egy csili-vili palotában. Na, szóval, ilyen okok miatt (is) kerül zárdába a szépséges Serafina-Isabetta, meg amiatt is, mert rangon aluli szerelmi viszonyba keveredik (az énektanárjával). Összebarátkozik a patikárius nővérrel, Zuana-Faustinával akiről kiderül, szintén kényszerűségből lett zárda lakó (no, félreértés ne essék, nem hozományprobléma miatt). Zuana a zárdában olyan életet élhet, mely a zárdán kívül kizárt dolog lenne: nő létére gyógyíthat, folytathatja (meghalt) orvos édesapja "munkásságát", a zárdába belopott (szintén az orvos-papa) könyveiből képezheti magát, gyógyszereket készíthet, sőt kell is neki, hiszen ő a betegszoba felelőse. És persze tele van szeretettel, gondolatokkal, késztetésekkel, tudásvággyal, segítőkészséggel.
Serafina el akar szökni a szeretett férfival, lebukik, vezekel, kicsit elmegy az őrülettel vegyes önsanyargatás felé, epedve vár valamiféle jelet, majd jön Zuana és sok mindenben segítségére siet újból. Mint már a történet során annyiszor...

10/6-7

A hivatalos fülszöveg:
1570-ben járunk, a rendkívül gazdag itáliai városban, Ferrarában. A tizenhat éves lányt, Serafinát szülei arra kényszerítik, hogy egy zárdában, a Santa Caterinában élje le hátralévő életét, ugyanis beleszeretett egy rangján aluli férfiba. A zárda messze földön híres énekkaráról, és Serafinának esodálatos hangja van, ám ő egyáltalán nem hajlandó énekelni. Megérkezése pillanatától a Santa Caterina valóságos csatatérré válik, hiszen a fiatal nő egyáltalán nem hajlandó beletörődni sorsába, minden áron szeretne visszajutni kedveséhez. A harcba mindenki belekeveredik a főnöknőtől kezdve a legutolsó novíciáig, ám az események fő mozgatója mégis a csendes, csodabogárnak számító patikárius nővér, Zuana lesz. Sarah Dunant nagy szakértője a reneszánsz kori Itáliának, e könyvében is korhű képet fest erről a színes, mégis sokszor kegyetlen világról. Földi és égi szerelem, szentség és hamis extázis, hit és merev dogmák összeütközése teszi feszültté ezt a kiváló történelmi regényt.

Bíró Kriszta: Fiókregény

2011-08-13T09:44:00.001+02:00

Nos, az egész könyvben van valami zaklatottság, valami kattogás, valami nem is tudom mi... egy olyan fajta feszültség, ami folyamatosan hajt és hajt végig a történeten, majd újra kézbe kell venni és beleolvasni itt is, ott is... olyan "nem hagy békén" könyv.
Eleve azzal kezdődik, hogy összefacsarja az ember szívét; Mici, aki még meg sem született, már a vesztesek közül indul, átlagos már akkor sem tudna lenni, ha akarna. De nem akar. Micit már születése előtt "elhagyja" az édesanyja. Apja, aki talán nem is a genetikai apja és Dezső nevelik fel. Még mielőtt bárki is a ma oly divatos melegházasságban cseperedő gyerekre gondolna: ne tegye, messze nem erről van szó. Egy aprócska szabóműhelyben kapcsolódik össze a félig-elhagyott kislány, az elhagyott szabómester és a anya-lelkű segéd sorsa. Sok szívet melengető epizód után természetesen jönnek az igazán komoly bajok; Mici gyerekfejjel kénytelen a nagybetűs életben eligazodni, megtalálni a helyét, megtalálni mások helyét, túlélni, boldogulni, egyáltalán élni.

Nagyon tetszett! Régen olvastam ennyire jó könyvet! Lelkizős, gondolkodós, olyan nekem való.
Tőmondatokkal kezdődik a könyv. Kicsit ijesztően egyszerű a nyelvezete, a formája az elején, viszont többedik visszalapozásra úgy érzem, tökéletesen passzol a történet egyszerűségéhez, ugyanis ahogyan a történet, Mici élete bonyolódik, úgy változik a forma is, megérkeznek az összetett mondatok.
Ahogyan Mici egyre inkább öntudatra ébred, egyre gyakrabban szólal meg ő maga, majd a regény végére (szinte) csak ő mesél.

Hazatalál.

Jó szívvel ajánlom!

10/10

És akkor a hivatalos fülszöveg, ami alapján biztosan nem olvastam volna el (ráadásul szerinte teljesen másról szól):

A Fiókregény főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik. Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

2011-08-12T08:17:00.000+02:00

Volt idő (nem is olyan régen), amikor sikk és divat volt Máraival a kézben rohangálni a nagyvilágban... Én akkoriban egy csomó gyerekkel a kezemben rohangásztam éjjel-nappal, meg hát ugye: ha mindenki, hát én csakazértsem! Bután..., dacból... Sosem szerettem a divatból népszerű könyveket és a sikkből hű-de-okosakat-mondunk-róla embereket.
Így aztán Márait is csak gyűjtögettem és csendben megvártam, amíg eljött az ő ideje. Nos, egy ideje itt van, de most mégis csak az Eszter hagyatékáról írok.

Eszter és Nunu, az idős rokon, csendben éldegélnek egy vidéki házban, szegénységben, de nyugalomban. Beosztóan, kis igényekkel, de nyugalomban. Majd minden odavész: odavész a nyugalom, odavész a megélhetés, odavész a ház is, mert Lajos, Eszter sorsa húsz év után újra eljön.
Egyetlen nap történik minden. Úgy írta meg Márai Esztert, hogy végig azt éreztem, akár be is csukhatnám a könyvet azzal, hogy: "Hát, Istenem, nem az én dolgom! Egy jelentéktelen, gyenge nő, odavész egy jellemtelen férfi keze által!", de nem lehet... Ez az az elsuttogott történet, ami hangosabban szól, mint egy üvöltés. Ja, és Eszter cseppet sem gyenge nő...

Aki olvasta már, gondolom szívesen elolvassa még egyszer, aki még nem olvasta, jó szívvel ajánlom. Nem könnyű... sőt... de éppen ezért szeretem! :-)

10/10

Pierrot-Szélesi S: Jumurdzsák gyűrűje

2011-08-05T12:49:00.002+02:00

Nem is tudom, hogyan kezdjem…
Annyi cefet-rossz könyv után… elnézést, inkább oltári nagy csalódást kellene mondanom… valószínűleg nem a könyvekben, hanem bennem van a hiba.
Nos, leginkább az érdekelt ebben a könyvben, hogy hogyan lehet egy computer-játék alapján épkézláb történetet összehozni? A második szempont az egyik szerző Pierrot volt, akin megakadt a szemem. És mégis, hogy kerül a csizma az asztalra? Ráadásul kettő is? Hát valljuk be nőiesen: a fene tudja, de elég jó helyen vannak! J
Kellemes, könnyű olvasmány. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandos könyveket, amikben természetesen megcsillan egy kis (vagy nem is olyan kis) romantika; az okos-oknyomozó újságíró-jólnevelt-sármos-hűűű, de úriember főhős, akivel a szintén nagyon okos-kalandvágyó-bátor-önfeláldozó főhősnő együtt fut versenyt a hűűű, de gonosz-megátalkodott-az egész világot fenyegető-negatív figura ellen; amelyben mindig jön valami segítség a legkétségbeejtőbb pillanatokban és természetesen óóóriási a happy end. Felbukkan Gárdonyi Géza, Jámbor-Jumurdzsák, pincék, romok, jelek, titkos írással írott Gárdonyi-üzenetek, egy kis időutazás és még sok minden más is.
Jópofa volt! Tengerpartra, vagy esős magyarországi nyaralásra jó szívvel merem ajánlani, esetleg bimbódzó fantáziájú, romantikus tizenéveseknek, akiket még maximálisan kielégítenek a lényegre törő tőmondatok. Nincsenek benne bonyolult összefüggések, de azért lehet két olvasás között is agyalgatni rajta. Na, egy szó, mint száz: üdítő kellemes nyári olvasmány!

10/8

Senkit se tévesszen meg a könyv vastagsága: könnyedén kiolvasható 1-2 nap alatt.

És akkor a hivatalos fülszöveg:

Jonathan Hunt, a New York Times riportere a családi hagyatékban megtalálja az Egri csillagok egyik első kiadását, s a kötetben két furcsa levelet, melyben egy bizonyos Ábray professzor indulatosan magyaráz az időutazás lehetőségéről s arról, hogy bizonyítékai is vannak...Jonathan Hunt a levelek nyomán Magyarországra, Egerbe indul, ahol egyre rejtélyesebb dolgok történnek vele. Mivel úgy tűnik, nem mindenki örül a felbukkanásának, elhatározza, mindenképpen a végére jár, hogy valóban létezett-e a gyűrű, amely Gárdonyi regényének is egyik kulcsmotívuma... Miközben a múltból hátrahagyott titkos üzeneteket próbálja megfejteni, a gyűrű évszázados legendája őt is megbabonázza...A Jumurdzsák gyűrűje egy fantasztikus regény. Témáját tekintve ugyan azt hihetnénk, hogy elsősorban a fiatalokhoz szól, azonban az Egri csillagok, amely köré a mű épül, mindannyiunk meghatározó olvasmányélménye. A részletesen kidolgozott karakterek, az izgalmasan feszessé tett jelenetek és párbeszédek élvezhetők az ifjúság és a felnőtt olvasók számára egyaránt. A regény továbbra is hordozza mindazokat az értékeket, amelyet az interaktív filmtől megörökölt: részletesen bemutatja az egyik legszebb hazai városunkat, feldolgoz Gárdonyi Géza titokzatos személyével kapcsolatos adatokat, hiteles történelmi eseményeket, miközben a valós elemeket fiktív szállal köti össze. Ismeretterjesztő és kalandregény is egyben, amely feltétlenül tetszést válthat ki a misztikum, a történelmi nyomozások (pl. Da Vinci-kód) szerelmesei között, de a kifejezetten hazai témájú regények rajongóinál is.

Marie Phillips: Csintalan istenek

2011-08-04T05:44:00.003+02:00

Már megint...
SZóval megy ez nekem, csak akarni kell! Megint jól beleválasztottam, de jó alaposan! Ez is egy olyan könyv, ami sajnos nem nekem való... Kb a tizedik oldalnál akartam a sarokba hajítani, de a feléig kínoztam magamat! Nem kellett volna, kár volt az időért...
Hát akkor térjünk rá a történetre:
Az olimposzi istenek Londonban élnek több száz év óta. Egy erősen lepukkant házban, koszban, mocsokban, stb... A tizennegyedik oldalon éppen Apollón és Aphrodité szexuálnak kissé unottan a fürdőszobában... valószínűleg én vagyok prűd, vagy vaskalapos, vagy nem is tudom én micsoda, de modern ezek alapján biztosan nem, mert annyira nem kapcsoltam, hogy elsőre nem is értettem, hogy a könyv szavaival élve mit "döfköd" Apollón... Nos ilyen kezdet után kicsit előítélettel olvastam tovább. Nem lett jobb. De haladjunk: érdekes elképzelés lehetett volna, hogy a Nagy Görög Istenek mihez kezdenek egy londoni házban, a XX-XXI. század környékén, hogyan szerzik vissza hatalmukat, stb... Az ajánlóban oly nagyon erősen felvázolt humorból én bizony egy mákszemnyit sem véltem felfedezni, hacsak az nem humoros, ahogyan Aphrodité szextelefon szolgálattal tartja el magát... Nos: biztosan ez is nagyon klassz kis történet, de nekem cseppet sem tetszett. Ja, és vannak benne halandók is! Takarítónőként dolgozó nyelvész, akinek ez a munka éppen testhezálló és boldoggá teszi. Nyelvész még nem voltam, de azért azt sejtem, hogy ők is olvasnak, nem is keveset, és úgy vélem eléggé otthon vannak a klasszikus művekből is. Mint például a görög mitológia... Hát, a mi nyelvész-takarítónő-főhősnőnknek még véletlenül sem tűnik, hogy Aphrodité, Apollón, Arész, Athéné, stb nevű lakók egy kosz-ette lakásban eléggé gyanúsak, hogy nem átlag londoni honpolpolgárok... Nos, Alice drága úgy tűnik, végtelenül buta és nem is csak emiatt. Már-már bosszantóan buta. Ott tette be nekem a kaput a történet, amikor rájöttem, hogy egy mai Orpheusz és Eurüdiké sztori lesz belőle. Ennek a kiteljesedését már nem vártam meg. Olyannyira nem, hogy ami még nem volt:

10/0

És akkor következzék a hivatalos fülszöveg:

A görög mitológiából ismert istenek, Aphrodité, Apollón, Árész, Artemisz... - és még csak az A betűnél tartunk -, ma is élnek: Londonban. Ez, ugye, azért egy-két dolgot megmagyaráz? Van egy kis házuk, melynek állapotáról nem sok jót mondhatunk: lényegében az összedőlés küszöbén áll. Még szerencse, hogy ételre nem kell költeniük, Dionüszosz bora pedig mit sem veszített hajdani minőségéből. Társaságnak ott van a többi isten, nem csoda hát, ha lassan egymás agyára mennek. A halandók sem dobják fel őket: Apollónt nem hívja vissza az ügynöke, és Aphrodité szextelefon-kuncsaftjai sem éppen a legrokonszenvesebb figurák. Alice és Neil is Londonban éli csendes és türelmes életét. Hogy félénk, szemérmes barátságukból valaha szerelem legyen, ahhoz bizony isteni beavatkozásra lenne szükség, ám az olümposzi istenek nem igazán segítőkészségükről híresek, hiszen lekötik őket saját konfliktusaik, a bosszúállás, melyet újabb bosszúállás követ. Így megy ez már évezredek óta, nekünk, halandóknak azonban terveink megvalósításához nem állnak rendelkezésünkre évezredek. Szerencsére (?) felgyorsulnak az események... A "Csintalan istenek"-et, a fiatal angol írónő, Marie Phillips első regényét máris számos nyelvre lefordították. Előzetes mitológiai ismeretek nélkül is fogyasztható csemege, de szinte biztos, hogy az olvasó tudása e téren is gazdagodik, miután végigkacagta a bájos történetet.

W.S. Maugham: A színes fátyol

2011-07-09T08:04:00.005+02:00

Írhatnék millió és egy okosságot, de nem teszem.
Írhatnám, hogy mennyire magával ragadott a főhősnő érzelmi-értelmi-erkölcsi fejlődése, meg más efféle fellengzős "hű, de nagyon okos iskolás" dolgokat, de nem teszem. Ez maradjon meg a magyartanároknak :-).
Ehelyett:
Na, ez az! Így kell írni!

Az előző három-négy, nem is tudom hány olvasmányom teljesen elszomorított, hát bánatomban visszanyúltam a klasszikusokhoz és nem csalódtam. Hála a JóIstennek, még van olyan klasszikus mű, amelyik rám vár...

De most a fátyolról: Kitty és Walter néhány éve házasok. Walter bakteriológus, Kitty társasági szépasszony, mindezt kínában tessék elképzelni, az angol kolóniában. Zárt közösség, messze a hazától, igen kicsiny a szórakozási lehetőségek tárháza; és persze Kitty messze nem az a megbízható, erkölcsös asszony... szeretőt tart, társasági életet él és csendben eltávolodik a férjétől, akihez ugyebár sosem volt közel. És persze a szeretők lebuknak, Kittyt nagy szerelme cserben hagyja, Walter pedig bosszúból kegyetlen ultimátumot ad neki: vagy elkíséri a tomboló kolera járvány kellős közepébe (sejthetően meghalás céljából), vagy nagy cirkusszal és mindenki számára a legrosszabb módon fog elválni tőle. Kitty sarokba szorul... és megy.

Olyan hétköznapi, oly banális a történet és mégis annyira nagyon szépen írta meg Maugham. Senki mellé és ellen nem fordítja az olvasót. Na, jó, a gyarló szerető, Charlie talán az egyetlen, aki határozottan ellenszenves már az első pillanatban is. És ezt is valahogy annyira finoman, árnyaltan teszi... Charlie szavai már az első pillanatban is rózsaszín szappanbuborékok, melyek azonnal elpukkannak, amint kimondja őket és az agyunk hátsó traktusából üvölt a figyelmeztetés Kitty felé: "Hazudik! Ne higgy neki!", de Kitty hisz. Sajnáltam szerencsétlent a butaságáért, de ugyanakkor nem tudtam másra hárítani a felelősséget vele kapcsolatban. A másik kedvencem a történetben Waddington - a gyarmati tisztviselő, a katalizátor, aki felgyorsítja Kitty változását, aki segít neki hernyóból pillangóvá válni, pusztán jelenlétével. Aki, mint egy mesélő, igyekszik egyenesben tartani Kitty történetét, amíg ki nem botorkál saját sötét erdejéből...
A történet vége nekem egy ici-picit necces volt, a nagy könnyes könnyes kibékülés az eddig közömbös apával... de egye fene, belefért.

10/9. (na ilyen is már régen volt! :-) )

Akkor jöjjön a hivatalos fülszöveg:

Egy napon észrevette, hogy már egy hete nem gondol Charlie-ra, s nem is álmodik vele. Szíve hirtelen megdobbant: kigyógyult! Közönyösen tudott róla gondolkozni. Már nem szerette. Ó, míly megkönnyebbülés! Különös volt visszaemlékezni rá, hogy mennyire epekedett utána; azt hitte, hogy az élet ezentúl nem nyújthat neki egyebet szenvedésnél. És most már nevetni tudott. Milyen hitvány alak is volt ez a Charlie! Milyen bolond volt ő! Most már alig értette, mit szerethetett rajta... "Szabad vagyok" gondolta, "végre szabad, szabad!" A fordulatokban bővelkedő szerelmi háromszög-történet romantikus környezetben, a 30-as években, Kínában játszódik. A megcsalást leleplező és kiengesztelődni képtelen férj kettős öngyilkossági szándékkal egy kolera sújtotta városba viszi feleségét. Kettejük vívódása, lelki fejlődésrajza ez a könyv. A történet 1934-ben készült amerikai filmváltozatában Greta Garbo tette emlékezetessé Kitty alakját. 2006-ban John Curran rendezett új, nagyszabású filmet, Naomi Watts és Edward Norton főszereplésével, az Oscar-jelölt Ron Nyswaner forgatókönyve alapján.

Friedrich Glauser: Matto birodalma

2011-06-30T21:26:00.004+02:00

Hát olyat olvastam... de olyat..., hogy hűű, meg haaaaa!
A szemnek fel-, az embernek ki-, a lélegzetnek pedig meg kell akadni tőle!

Na, persze, sikerült pont egy sorozat legutolsó kötetét kézbe vennem (mit sem tudva két első kötetről).

Mit ne mondjak!? Lidérces volt. Vagy csak én vagyok kicsit érzéketlen az irodalomhoz... Viszont ezt most végigolvastam! Hősiesen, többszörösen is összeszorított fogakkal, de végig olvastam!

A nyelvezetét nézve kicsit sokkolt, hogy Studer őrmester, a rendőr, aki éppen gyilkosságban nyomoz, néha szimplán "ember"-nek neveződik. Csak így, egyszerűen. Aztán teljesen váratnúú vaami kifacsart tájszóllásba csap át az eggész műű... Há mit ne mongyak...!? Há meglepett! Ha...!
Viccet félretéve, nem igazán értem mi volt a célja a drága szerzőnek - mármint a sokkoláson kívül. Olyan zavaros a formája, stílusa, az elbeszélés tempója, a történet szövése, a szereplők viselkedése, akárcsak a helyszíntől azt várni lehet. Merthogy a helyszín és a kor: egy múlt század eleji diliház...
A történet egy elmegyógyintézetben játszódik, ahonnan egy éjszaka eltűnik egy beteg és az igazgató. Az igazgatót kicsit később megtalálják a kazánházban, természetesen holtan. Nagyjából 70-80 oldalanként hol ez, hol az meghal. Mire már elöntött volna a félsz, hogy nem marad a kardinális figurákból egy sem, huss... vége lesz a könyvnek! Olyan kis huncutul... Biztosan finnyás, Agatha Christie-n érlelt krimi ízlésemnek köszönhető, de bizony én nagyon összecsapottnak érzem a... öööö... igazság szerint nem csak a végét, hanem az egészet...
A szereplőkről is kicsit: Studer őrmester, a főszereplő, nekem határozottan közömbös volt. Pedig neki kellett volna drukkolni, érzem én, de bárhogy akartam, nem ment. Aztán az igazgató helyettes dilidoki... hát nála konkrétan megkérdőjelezhető, nem cserélt-e véletlenül helyet valamelyik ápolttal.Jönnek-mennek a könyv egész széltében-hosszában az orvosok, az ápolók, nővérek, ápoltak, stb... imhol-imhol lepottyan egy-két hulla, ki a kazánház lépcsőjén, ki prózaian az ablakon át... Happy end!? Hát az meg micsoda?! (csak hogy illeszkedjen a könyv stílusához...)

Ja, és eszembe jutott az is, hogy ez lehet, hogy nem is szépirodalom, hanem szakkönyv... mert akkor tuti! Tuti pszichiátria történeti remekmű lehetne, csak akkor meg kevés benne a részlet.
Megszenvedtem. Sajnálom! A ráfordított időt is!

10/3 hálából, mert nem volt túl hosszú!

És akkor a hivatalos fülszöveg:
gy svájci pszichiátriai intézet igazgatóhelyettese Studer őrmestert kéreti hivatalosan az intézménybe, mert nyoma veszett az idős igazgatónak, akit később megtalálnak ugyan, de már holtan. Gyilkosság történt vagy baleset? Egyidejűleg megszökött az egyik ápolt is, aki újszülött gyermekének meggyilkolása miatt már börtönviselt. Studer a látszat és valóság számára idegen, kusza világába csöppen; minden bűnjelet, minden megfigyelést az ügyben potenciálisan érintettek érdekeinek megfelelően a legkülönbözőbb módon lehet értelmezni. Az őrmesternek meg kell tanulnia átlátni azokat a mechanizmusokat, amelyek szerint itt élnek és meghalnak az emberek.

R. A. Collins: Pemberley-krónikák

2011-05-20T22:04:00.002+02:00

Háááát....

és, mint tudjuk, háttal nem kezdünk mondatot, most mégis... Mostanában olyan klasszul beletalálok a pocsék könyvek sűrűjébe, hogy az már lassan művészinek mondható.

Jane Austen, szegény, azt hiszem rémülten szorította össze szemét-száját, fogta be a fülét saját, rózsaszín kis felhőcskéjén, amikor ez a könyv a piacra került.
Kb a nyolcvanadik oldalon tartok, de már 78 oldal óta kiver a víz, hogy még mennyi van hátra...
Annyira meg akartam adni a lehetőséget, de annyira... hát nem sikerült... Vágjunk bele!

Életemben először olvastam más által továbbgondolt könyvet. A filmeseknél se szokott jól elsülni, igazság szerint már ez alapján is kicsit szkeptikusnak kellett volna lennem, de hát nem tehetek ellene: én naív vagyok! (Na, azért annyira nem, hogy meg is vettem volna, mire való a könyvtár!?)
A történet nem is tudom mikor kezdődött el. A könyv első x oldala azzal telik meg, hogy anyakönyv szerűen, ki-kinek a kicsodája bontásban elénk tárul a következő 451 oldal vázlata. Kb ennyi elég is lenne. Innen kezdve töményen folyik az émelyítő "édesem", "szerelmem", "drágám", némelyik még cizellálva, tupírozva kicsit... köze nincs a Büszkeség és balítélethez, hacsak a szereplők neveit nem tekintjük annak (személyiségük, megnyilvánulásaik már a közelben sincsenek). Nekem túlságosan is szirupos... Stílusát tekintve, már az első 20-30 oldalon belefutunk olyan 21. századi kifejezésekbe, melyek leugranak, nem csak a történetről, hanem magáról a papírról is. Állandóan ismétli önmagát... olyan amerikai. Egy-egy gondolat megtölt egy fél mondatot, majd valami homlokegyenest mással folytatódik ... kissé össze-vissza hatást keltett bennem emiatt. (meg még más miatt is)
Nem bírtam tovább, sajnálom...

2/10 (de csak mert szép betűtípussal nyomták, és relatíve kevés benne a helyesírási hiba...)

A hivatalos fülszöveg:

A menyegzőnek vége, szedelőzködnek a vendégek. Két boldog ifjú pár búcsúztatja őket:
Elizabeth & Mr. Darcy
Jane & Mr. Bingley
Jane Austen világhírű Büszkeség és balítélet című könyvének történetét gondolta tovább Rebecca Ann Collins. Az ismert és szeretett szereplők közös élete még csak most kezdődik. Szerelem és házasság, pénz és gyerekek – személyes történetük összefonódik a korabeli Anglia politikai és társadalmi változásaival, melyek Pemberley-t sem kerülik el.

"Nagyszerű folytatása Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének. Austen elmosolyodna és áldását adná rá.”
– Beverly Wong

"Románc, intrika, tragédia – mindent megtalálhatunk, amit egy eredeti Austen-regényben, mindezt pedig mesterkéltség és torzítások nélkül, ami oly sok mai regényt elront.”
– Bookreporter

"Engem lenyűgözött Rebecca Ann Collins munkája. Új műfajt teremtett, valami olyasmit, mint a családregény-sorozat: Jane Austen szereplőinek sorsát több köteten át figyelemmel kísérhetjük. (…) A korabeli Anglia politikai és társadalmi eseményeinek leírását alapos kutatás előzte meg, így az hitelesen fonódik össze az Austen-hősök életével.”
– Janny Scott

"Akik szeretik Austen humorát és stílusát, nem fognak csalódni ebben a könyvben.”
– Book News

Rebecca Ann Collins, aki egész életében rajongott Jane Austenért, elsőként a Büszkeség és balítélet című könyvét olvasta tizenkét évesen. Beleszeretett a szereplőkbe, és azóta éveket szentelt kedvenc szerzője életének és munkásságának kutatására és tanulmányozására. Irodalomtanárként és könyvtárosként temérdek információt gyűjtött össze Miss Austenről és koráról, amely a Pemberley-ről szóló könyveinek alapja lett. Regényei nagy népszerűségre tettek szert a Jane Austen-rajongók körében.
Az olvasás, a zene, a művészet és a kertészet iránt rajongó Rebecca Ann Collins megfogalmazása szerint kényelmesen érzi magát abban a korban, amelyről ír, és hatalmas átéléssel ábrázolja az általa bemutatott szereplőket. Bár a modern kor kényelmét élvezi, sokban csodálja Jane Austen értékrendjét és világlátását.

Varrtam

2011-05-10T05:33:00.004+02:00

A legnagyobb fiam minden évben hivatalos egy kislányhoz szülinapra.
Tavaly kis táskákat vitt ajándékba. Fájdalom, a zongora kották egyikbe sem fértek bele, így aztán az idei ajándék adott volt:

Tettem a tetejére zipp-zárat és plussz még a klasszikus messenger-bag lapot is.

Zsebeket az elejére...

... a hátuljára...

... a belsejébe és az oldalára (csak azt nem fotóztam le...) :-)

Belülre kapott még egy kulcsakasztót is.

Tetszett! :-)

J. Harris: Aludj kislány

2011-05-03T05:36:00.001+02:00

Nos, ha nem is vagyok Harris rajongó, de szívesen olvastam a könyveit (kivéve a Bársony és keserű mandulát, ami novelláskötet és cseppet sem kötött le és a partvidékieket, ami szintúgy. Mármint nem kötött le).
Azt írja az írónő a bevezetőben, hogy ez volt az első könyve és mennyien keresték a hallgatás éveiben... hát... biztosan bennem van a hiba... Joanne Harrist eddig igényes, logikus gondolkodású íróként ismertem meg a műveiből, de ez a könyve messze a léc alatt maradt.
Egy festő beleszeret egy kislányba, megvárja míg felnő, majd elveszi feleségül. Addig is csak a kislányt festi, legalább ezerszer... De, mint kiderül nem a lánykába, hanem valami angyali tisztaságba szeret bele, a lányt csak (mivel közben kiderül, a festő enyhén pedofil...), mint egy tárgyat, a tisztaság jelképét (?) akarja birtokolni. A lány, immár feleség viszont többre vágyik... Próbál misztikus lenni (testből való kilépés), vagy én nemis tudom minek nevezhetném... A könyv minden szereplőjének (kivéve a szobalányt) látomásai vannak, egy idő után összefolynak az álmok a valósággal, stb... Brutális katyvasz lesz az egész...
Nagyon nem tetszett... nagyon, nagyon...

2/10

A hivatalos fülszöveg:
Henry Chester, a vagyonos, de nem különösebben tehetséges festő szüntelenül keresi a tökéletes modellt, mígnem egy nap megakad a szeme egy kilencéves kislányon, Effie-n. Éveken át csak őt festi, majd tizenhét éves korában elveszi feleségül. A lány számára Chester minden szempontból csalódás, így hamar elhidegülnek. Effie szeretőre lel egy Mose Harper nevű szélhámos-szerencselovagban, és megismerkedik a sötét bűbáj mesternőjével, Fanny Millerrel, aki évek óta üldöz egy titokzatos gyilkost...
Bosszú és intrika, zsarolás és szellemidézés szövődik mesévé ebben a rémregények hangulatát idéző Harris-könyvben.

Babits Mihály: Húnyt szemmel

2011-04-20T05:03:00.001+02:00

A költészet napja...

2011-04-11T11:51:00.009+02:00

Kosztolányi Dezső: Zászló

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.

Mindíg beszél.
Mindíg lobog.
Mindíg lázas.
Mindíg önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben,
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgy hogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben,
lobog,
beszél.

Lelkem, te is, te is -
ne bot és vászon -
légy zászló.

"Egy jó szó" játék

2011-04-02T07:13:00.003+02:00

A mi Szappanos Eszterünktől kaptam, igaz a másik blogra ezt a szívecskét, ám ide is kiteszem, mert ez is az én "gyerekem".

Köszönöm Eszter! Lassan visszatérek (remélem)!

O.Wilde: Picture of Dorian Gray

2011-04-02T06:41:00.003+02:00

Nos, elolvastam Dorian Gray történetét és nagyon tetszett. Sajnos - és teszek is azért, hogy ez jobb legyen - angolul még nem tudom annyira beleélni magamat egy-egy történetbe, mint magyarul, de hát éppen ezért tanulok gőzerővel :-).

Nagyon érdekes történet egy szép, gazdag, fiatal férfiről, akinek portréját megfesti egy jó barátja. A képen nem csupán az ifjú képmása, hanem a festő rajongása is jól látszik; varázslatos lesz a kép. Olyannyira, hogy az ifjú Dorian Gray elragadtatásában (és egy kevésbé jó barát hatására) azt kívánja, bárcsak örökké fiatal és szép maradhatna. És kívánsága meghallgatásra talál... ő fiatal és szép marad, a képmás pedig öregszik. Ám Dorian egyre kétesebb, sőt ahogy előrehaladunk gonoszabb dolgokat művel, egyre mélyebbre süllyed; mindez viszont rajta semmilyen nyomot nem hagy, képmása ellenben egyre inkább tükrözi lelke rútságát. Dorian jóhíre szertefoszlik az évek során... képmásán -lelkének valódi tükörképén- ördögi vonások jelennek meg. Az egyetlen embert, akire még számíthatna, Basilt, a festőt megöli és ezzel már jól érezhető , hogy nincs visszaút, Dorian mindent elveszített.
A könyv végén ő maga szolgáltat igazságot saját magának, amikor megpróbálja megsemmisíteni a képet.

Jó volt olvasni! Nem volt könnyű, de jó volt nagyon. Elgondolkodtató...

Kötögettem...

2011-02-23T21:24:00.005+01:00

időben visszafelé...
ez a kendő a múlt héten készült el, hosszas
vajúdás után. Egyszer már megkötöttem
bordóból, megkötöttem a minta szerint, megkötöttem másképp, stb... de lebontottam nagyjából négyszer. Hol sok lett a fonal, hol kevés, hol kisebb a kendő, mint amit én szerettem volna, na nagyobb nem, meg úgy általában minden bajom volt vele. Azután megakadt a szemem a féltve őrzött 1 kiló gyapjúfonalamon és már
semmi sem tudott megállítani.

ez lett belőle:

2 m széles és leér a derekamig, ami sokat fázik.

Ezúton hálás köszönetem érte Ercsunak és Barkáéknak

Jóval ez előtt, egészen pontosan szilveszter éjjel kezdtem el kötni ezt a kis gyönyörűséget.

Ezt pedig Kötögető Katának köszönöm :-)

Ilyen az eleje,

ez pedig a háta.

Ez pedig az első kendőm. Telis-tele van hibákkal, elszámolásokkal, egyenetlenséggel, de az enyém :-)! A legszebb kendő a világon :-)
Még blokkolni kell (ugye milyen klasszul hangzik? :-), milyen régen várok rá, hogy ilyet mondhassak), utána pedig csak viselni!
Mivel a mintát a netről nyomtattam és nem mentettem el, majd pedig felelőtlenül oda is adtam a barátnőmnek, nem tudom kinek köszönjem meg :-(.
Megköszönöm hát mindenkinek, aki ráismert, hogy tőle van!

Őt még....

2011-02-23T05:50:00.003+01:00

Karácsony előtt Mmamától, ezúton is óóóóóriási köszönet érte!

Jelenleg a romantikus polcot őrzi.

A Barrows-M.A Shaffer: Krumplihéj-pite Irodalmi Társaság

2011-02-22T07:32:00.002+01:00

Sokat hallottam erről a könyvről, csupa jót... És én persze olyan vagyok, hogy amikor csupa jót hallok, kicsit beindul az ellenérzés. Most is. Előítélettel vettem a kezembe a könyvet. A háromnegyed részével nagyon megszenvedtem; nekem túl vontatott volt, többször eljátszottam a gondolattal, hogy leteszem. Levelek formájában bontakozik ki a történet; egyre több személy kapcsolódik bele a levelezésbe, egyre több, egymástól független novella jelenik meg. Úgy gondolom, én ettől éreztem kicsit össze-visszának az egészet. Zavart ezektől a végtelenül egyszerű emberektől az a választékos megfogalmazás, amivel a levelek íródtak. Webster: Nyakigláb apója gyerekkoromban nagyobb élményt nyújtott, csakhogy a levél-könyveknél maradjak. Viszont amikor túlértem a könyv háromnegyedén, a történet vezetése is, a stílus is, mintha megváltozott volna: már nem bántam, hogy kitartottam. (talán a két írónő ott cserélt...?)

A történet:
a II Világháború után vagyunk nem sokkal. A kedves és fiatal (és valljuk meg őszintén kicsit komolytalan) londoni írónő levelet kap Gurnsey-ről (egy kis Csatorna-szigetről). Válaszol rá és ezzel már bele is csöppent egy kis közösség keserédes, sokszor mosolyogtató, ám nagyon angol életébe. Annyira felkeltik érdeklődését az ott élő emberek, levelezőtársai - a Krumplihéj Pite Irodalmi Társaság -, hogy meglátogatja őket és... tessék elolvasni! :-)
Nem tudom mennyi a könyv valóság alapja, de vannak részek, amik határozottan elgondolkodtatók, néha már torokszorítóak, de aztán valahogy beszivárog a könyv lapjaira az "áááh, ez már a múlté!" hangulat és minden folytatódik a maga felhőtlenül vidám módján.
Természetesen a történet végére mindenki elnyeri méltó jutalmát, Ámor nyilai célba találnak, mindenki legnagyobb megelégedésére. Kedves, könnyed, kellemes olvasmány. Érdemes kézbe venni, de figyelem: kitartást igényel.

10/7

A hivatalos fülszöveg:

1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története. Részlet a könyvből: "Hadd mondjam el, hogyan esett, hogy a korábbi gazdámnak adtam ki magam. Lord Tobias azért vette meg Guernsey-n a La Fort kúriát, mert biztos helyen akarta kiböjtölni a háborút. 1940 tavaszán a holmija legjavával, benne Lady Tobiasszal, be is költözött a La Fortba. És éppen amikor az utolsó képet akasztottuk a falra, megjelentek fölöttünk a német gépek, és bombázták St. Peter Portot. Lord Tobias, akit halálra rémített a zenebona, magához rendelte a jachtja kapitányát, hogy helyezze azonnal készenlétbe a hajót. Nekünk kellett felrakodni az ezüstjét, a festményeit, a csecsebecséit, és ha marad hely számára, Lady Tobiast is, hogy haladéktalanul visszatérjünk Angliába. Én voltam az utolsó a hajópallón, és Lord Tobias üvöltött: Siessen, ember! Siessen már, jönnek a hunok! És ebben a pillanatban, kisasszony, belém nyilallt, mi az én életem igazi értelme. Még nálam volt a kulcs őlordsága borpincéjéhez. Eszembe jutott az a töméntelen üveg bor, pezsgő, brandy, konyak, amit már nem lehetett felrakodni a jachtra és én magam, amint ott vagyok köztük egy szál magamban. Hátat fordítottam az uraságnak, gyorsan leszaladtam a pallón, és futva tértem vissza La Fortba; onnan néztem, ahogy útra kel a jacht. Aztán levonultam a borospincébe. Levettem egy palack bordeaux-it, és kihúztam az első dugót, hadd lélegezzen az a bor."

Írjon saját értékelést, és ossza meg véleményét a többi vásárlóval!

(8 értékelés)

Bea

Nagyon tetszett ez a könyv. Valamiért Joanne Harris Csokoládé, illetve Szederbor című könyvének a hangulatát idézte fel számomra.

Byblos

Kedves, szórakoztató, bájos történet, amely a könyvek imádatán, a varázslatos Guernsey bemutatásán át a háború zord időszakában tanúsított emberi összetartás és összefogás méltó példáját adja könnyed, humoros és kifinomult csomagolásban. Letehetetlen, nagyon kellemes órákat szerzett.

l2njpx

Varázslatos könyv! Letehetetlen, igazi, otthonos, tökéletes. Keress egy kényelmes helyszínt (én egy napsütéses hátsó lépcsőt választottam), időt, amikor nem zavarnak (egy napfényes, csöndes május délután), készíts magadnak valmai finomat (epres-tejszínhabos torta), és csak merülj bele, hagyd, hogy elvarázsoljon. Engem hangulatában Jean Webster Nyakiglábú Apujára emlékeztetett, az volt ilyen otthonos. A főszereplő, Juliet meg mintha Anne Shirely és Judy Abott édesnővére volna. És úgy gyönyörű az egész, hogy néha fáj, mert kegyetlen az a néhány félmondat a háború hétköznapi rettenetéről. De ne feledjétek: "az olvasás akadályozza meg, hogy az ember bedilizzen."

Zsuzsanna

A következőkben....

2011-02-16T19:35:00.005+01:00

azt hiszem kissé csapongó bejegyzések következnek majd, ám a csapongás -úgy vélem- semmit nem fog levonni élvezeti értékükből.
Nos, mit tagadjam, mintha kissé szana-széjjel lenne körülöttem minden; ahogy a Bölcsek mondják: Mint kint, úgy bent! ... fejezze be mindenki tetszése szerint... :-)

Kolléganőm születésnapjára Párizsról szóló útikönyvet kért. És, mivel én szoktam az ajándékokat csomagolni, gondoltam: Ha már csinálom, csináljam rendesen. Így először az ötlet, majd az Eiffel-torony is megszületett... gyöngyből.

Mit tagadjam! Nekem is tetszik! :-)

5 cm magas, egy zacskó bronz színű, 11-es toho kásából készült, RAW technikával. Ugyanez a kolléganőm a névnapjára (pár nap múlva) a Sixtus-kápolnáról szóló könyvet kérte... :-)

Jane Austen magánélete (Becoming Jane)

2011-02-10T20:19:00.003+01:00

Ma filmet hoztam.

Aki szereti J. Austen könyveit, tehát kellőképpen romantikus alkat, valószínűleg ezt a filmet is szeretettel fogja fogadni.

Jól megírt, hihető forgatókönyv, tökéletes filmzene, szép képek, kedves szereplők, jó színészek, keserédes történet; egyszóval éppen olyan, mint egy J.A. történet, sőt, akár az is lehetne. Csak happy end nélkül...

Nagyon ügyesen tűnik fel a filmben J.A. regényeinek összes tipikus szereplő típusa, mint Jane családjának, baráti körének, életének résztvevője.
A néha szeretnivalóan csacska anya, a lányához közelálló apa, a húg, akinek házassága füstbe megy, az állhatatos főhősnő, gonosz-boszorkány lady és még sokan mások, akik a regények lapjairól visszaköszönnek.
Nagyon finoman visz végig a film a kicsit megvető ismeretségből a felszabadult, évődő érdeklődésen, majd az ebből kialakuló mindent elsöprő szerelmen át a csalódásba, a teljes összeomlásba. És eljön a "második esély" - Meggyőző érvek -, az önként vállalt lemondás... és befejezésül az utolsó találkozás.
Mi másról is szólhatna egy J.A. életéről szóló film, mint a szerelemről, az erényről, az emelkedett hangulatról.
Kellemes másfél óra volt! Merem ajánlani!

A hivatalos "fülszöveg":

Az angol társadalomban 1795-ben szerelemből házasodni ostobaságnak számított. Mr. és Mrs. Austen (James Cromwell, Julie Walters) jó partit terveztek legkisebb lányuknak, csakhogy Jane Austen (Anne Hathaway) makacs volt, független szellemű. Lényét nem a büszkeség és a balítélet vezérelte, hanem az értelem és az érzelem. Húszévesen találkozott a tehetséges, kezdő ügyvéddel, Tom Lefroy-jal (James McAvoy) akivel egymásba szerettek. Szerelmük szikrázó, valódi és romantikus volt. A kérdés így hangzott: túléli-e az intrikát és a nehézségeket?

Huj, huj, huj! Mit találtam? :-)

2011-02-10T05:54:00.001+01:00

J. Kalogridis: Én, Mona Lisa

2011-01-29T10:04:00.004+01:00

Mielőtt még bárki más is bemenne önként és dalolva -mint én- ebbe a csőbe, hát a történetnek azt hiszem túl sok köze nincs a valósághoz. Illetve talán még annál is kevesebb... Egy középkori (az 1400-as évek vége) környezetbe helyezett romantikus krimi. A kor követelményeinek megfelelően szerelem, intrika, ármány, politika, egy kis művészet, egy kis pestis, sok-sok méreg, hazugságok, árnyalatnyi misztikus vonal, stb... szóval kosztümös thriller; az hiszem ez a műfaj jó megnevezése.
Igazság szerint, megint a saját naivitásom csapdájába estem, el nem tudom képzelni, hogy hogy gondolhattam, hogy sok száz oldalas regénynek lehetnek valós alapjai... a szereplők egy részén kívül semmi nem valós...

Nos a történet:
Egy firenzei gyapjú kereskedő család életébe csöppenünk bele: Anna, a feleség epilepsziás, Antonio, a férj mélyen vallásos, de valami baljós hangulat lengi körül, Lisa, a kislány egyértelműen a címszereplő és Zalumma, a rabszolganő, aki testvéreként szereti és védelmezi úrnőjét. A család sorsa és élete nagyon gyorsan összefonódik Firenze urainak, a Medici családnak sorsával és életével. Szerelmek, vágyakozások, gyilkosságok, melyek mind-mind hatással vannak Lisa sorsára. Rengeteg viszontagság közepette Lisa felnő, próbál boldog lenni, de életébe beleavatkozik a magas politika és egy szövevényes összeesküvés közepén találja magát, mint a legfontosabb kém. És természetesen titokban kezdetét veszi a kép születése is.

A történet nagyon összetett és szerteágazó, de szépen kidolgozott, sehol nem éreztem benne logikai bukfencet, elvarratlan szálat. Minden megkezdett vonal a végére szépen összeért, magyarázatot kapott, majd gyönyörűen illeszkedett bele a nagy egészbe.
Az egész történet mozgató rugója a szeretet és a hatalom, a hatalomvágy.
Egyértelműen Lisa és szeretteinek szemszögéből látjuk a történteket; nem is kísérli meg az írónő megmutatni az ellenfél érzéseit, így a rosszak könnyen tudnak rosszak maradni, a jók pedig természetesen feddhetetlenek - Lisa apján kívül nem is nagyon van a történetben kétértelmű szereplő, de neki Lisa megbocsát, hát mi se tegyünk másként...

Ha az elején (első harmad) sikerül átjutnunk, könnyen olvasható, kicsit túlságosan könnyen is. Az elején található előkészítés nekem nehézkes és hosszú volt, de ez után stílusa gördülékennyé válik, jegyeiben minden olyat tartalmaz, ami egy romantikus regényhez elengedhetetlen.

Évszaktól függetlenül: strandkönyv, legalább egy hetes, vízparti nyaraláshoz. Nem igazán elgondolkodtató, inkább szórakoztató, bár abból nem a top.

Az írónő a középkori nők írója; magyarul megjelent további könyvei: A Borgia menyasszony és a Medici Katalin, a démoni királyné.

10/6

A hivatalos fülszöveg:
Egy nő portréja, melyen az arcvonások az évszázadok során megfakultak, de így is mindmáig izgalomba hoz megannyi embert. Egy zseniális polihisztor, az emberiség történetének egyik legkiválóbb képzőművésze, aki bár számos tudománynak, s az élet számtalan titkának avatott ismerője volt, mégis mindenkinek ezt a festményt juttatja elsőként eszébe... Jeanne Kalogridis amerikai írónő nem mindennapi feladatra vállalkozott: elmeséli Mona Lisa életének történetét, s egy önmagában is lenyűgöző és drámai történelmi korszak keretei között közelről megismer kedhetünk Leonardo da Vincivel, Michelangelóval, Botticellivel, a művészetpártoló Lorenzo de Medicivel, Savonarolával, uralkodók, művészek, egyházfik és intrikusok egész sorával. A tizenötödik század végi Firenzében járunk, s aki elolvassa ezt a meghökkentően izgalmas, sodró erejű regényt, megismerheti Mona Lisa szerelmének megrázó történetét, sőt arra is kaphat egy lehetséges megfejtést, ki is volt valójában ez a titokzatos hölgy.

BUÉK 2011

2010-12-30T18:26:00.002+01:00

Boldog Karácsonyt!

2010-12-23T17:11:00.003+01:00

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve...

Nagyon boldog, békés Ünnepet kívánok!

Zsuzsi

S Collins: Futótűz

2010-12-16T06:20:00.003+01:00

Már vártam ezt a könyvet.
Az első részét (Éhezők viadala) meglepetten olvastam, elképzelni nem tudtam, hogy tetszeni fog, de tetszett.
Nos, az első rész után ez a második egy kicsit laposabb lett... nagyon érdekes ez is, de kicsit kínlódós... Katnisst egyszerre próbálja szerelmes nőként, harcosként, felnőttként, meg még ki tudja hány féle szerepkörben hozni az írónő. Hát nem is tudom... azt hiszem, ha az első könyvben nem nő annyira a szívemhez ez a kislány, most nem lenne túl szimpi. Tény és való, hogy tiszta, jól érthető az egész könyv, mi minek a következménye (tehát aki az első részt nem olvasta, az is könnyen megérti az okokat és a következményeket), ki-kinek a kicsodája, stb, és persze ebből adódóan Katniss gondolatai, fejlődése, tetteinek motivációja is kristálytiszta..., mégis valahogy, olyan... hát csalódásnak éppen nem nevezném, de kicsit laposabb, mint az első könyv. Viszont azt is meg kell hagyni (aki már próbálta, kérem támassza alá, de az én tapasztalatom ez), a második könyvet mindig nehezebb megírni, ha az első nagyot szólt! Márpedig az első nagyot szólt!

Akkor vessünk pár pillantást a történetre is: Katniss és Peeta ugyebár győztesen kerültek haza az Arénából, holott csak egy maradhatott volna. Akaratlanul is, anélkül, hogy tudatosult volna bennük (de hát hogyan is tudatosulhatott volna, hiszen 16-17 éves peremvidéki fiatalokról van szó) szembefordultak a Kapitólium hatalmával, sőt mi több, Katniss azzal, ahogyan az Arénában igyekezett megmenteni társait, ahogyan nem a gyilkolás volt számára az elsődleges cél, hanem az életben maradás és Peeta életben tartása, ahogy meggyászolta meghalt szövetségesét, akaratlanul is szembe fordult a Kapitólium parancsával (hogy: Ölj!) és a többi elnyomott körzet lakóiban felébresztette a lázadás szikráját.
Az elnyomott körzetek lakói forronganak. Lázadások törnek ki. Emiatt akadozik az ellátás. Katniss és fecsegő poszátás kitűzője az új felkelés szimbóluma lesz. Az Győzelmi körutat több helyen forrongó hangulat kíséri.
Aztán eljön a következő évi Éhezők viadala is: a Nagy Mészárlás, a vérbe fojtott lázadás 75. évfordulója és természetesen Katnisst és Peeta-t újra az Arénában találjuk, de már homlokegyenest más célokkal, mint egy évvel ezelőtt...

Ja, és persze a szerelmi háromszög is besétál a képbe, meg persze az első részben olyan feltűnően elültetett 13. körzet is éppen azt hozza, amit vártunk is (ld: Az éhezők viadal bejegyzést)

Érdekes, fordulatos, de valahogy olyan ... nnna, szóval olyan...

10/7.

A hivatalos fülszöveg:

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

Huzogatós...

2010-12-12T12:18:00.003+01:00

... volt az iskolában, légyen az zeneisi, vagy általános, így aztán géphez ültem...

... mivel, két gyereknek négy helyre fejenként ezerért legfeljebb valami nagyon gagyi futotta volna, hát igyekeztem varrni valami jópofát...
Ráadásul 3 kislányt és egy fiúcskát húztak az ikrek és mind 13 évesek...
Ez egy zeneisi csoporttársé lesz...

... ez a másik iker zeneisis csoporttársáé

... ez osztálytárs kislányé, aki történetesen a zeneisi kislány barátnője, ezért egyforma színeket varrtam nekik.

... ez Star Wars-fan osztálytárs fiúcskáé lesz, aki történetesen az ikrek jó barátja! Ezúton kérem az anyukáját, ha ezekből ráismert a fiára (mert tudom, hogy szokta nézni a blogot) most csukja be a szemét, és lapozzon tovább... :-) köszi !

Ez egy minden porcikájában polár párna.

kalákában készült: A legkisebb rajzolta a képet, én pedig az alapján megvarrtam :-)

Majd egy pasis (stílusában harmonizáló) táska is született a párnához...

remélem sikerül vele örömet szereznem a gyerekeknek :-)

Gyönyörű...

2010-12-11T07:24:00.001+01:00

... fiatalembert kaptam Magditól (MMama), sajnos se linkelni, se fotózni nem tudok vasárnapig, akkor megyek majd haza...

Nagyon nagy örömet okoztál Magdi, köszönöm szépen :-)!

Lassan...

2010-12-08T05:37:00.004+01:00

... de feltartóztathatatlanul jövök... hamarosan remélem ide is elérek! Minden volt az elmúlt egy hónapban... szó szerint minden! Egészség-betegség, boldogság-bú, munka - na ennek a párja nem nagyon adatott meg...

Hamarosan lesz időm fényképezni, remélem; még ezen a héten-hétvégén van egy kis megszakadós dolgom, aztán hozom a fotókat, mert hogy varrtam ám! nem is keveset, igaz, a legnagyobb Karácsonyi meglepinek alig tudtam nekikezdeni (úgy volt, hogy az ikrek délután ötig nem jönnek meg a szekszárdi kirándulásból... aztán egykor csörgött a telefon, hogy egy óra múlva itthon vanak, mert rövidebb lett a program... éppen csak arra volt időm, hogy az egyik ajándékot kiszabjam... ennyit a megbízható iskolai kirándulásokról! :-))

Abszolút Karácsony-lázban görcsölök, teljesen úgy érzem, hogy senkinek sem fogok tudni elkészülni az ajándékával. Most kellene nekem 2 hét szabadság... ami ugyebár már nincs... van 3 nap, de az meg kevés :-(. Még a megvásárlós ajándékok is hátra vannak...

Nincs egy időgépetek, kölcsönbe? :-)

Próbálkozom...

2010-11-22T05:37:00.002+01:00

Talán ez a Delila karkötő, és ugyanazzal a mintával igyekeztem hozzá egy medált is fűzni.

Elkészült végre a RAW-os karkötőmhöz a nyaklánc is (szenvedek a kölcsön fényképezővel, nagyon...)

Megint született egy pindurka...

Ez pedig egy Biloba mintából indult, de valahogy teljesen más lett...

Zajlik...

2010-11-13T07:33:00.010+01:00

... az életem rendesen, de biztos a hasznomra válik.

Elkezdtem egy szép szürke fonalból egy teljesen egyszerű kardigánt, már az ujjaival küzdök, tegnap bontottam le, mert nem tetszett... mármint az ujját. Penelopét játszom, csak a kérők még nem értek ide...

Gyöngyörésztem medálokat...

kicsit is...

Varrtam földönülős-tvnézős párnát a fiúknak (van egy másik is, de a fotó még rosszabb lett)

készülődik a kaméliám... (hogy most miért húz alá?...)

... egyszerre két orchideám is, szóval mindenféle történik mostanában...

"Öregcsontok" amikor zenélnek! :-) Nagyon szeretem őket! :-)

A mai film...

2010-10-24T20:42:00.004+02:00

... amit még hajdanán láttam... nagyjából 20 éve ?... vagy még régebben? ...

Valahogy az idő megszépítette, azt hiszem...

Vasalni jó volt...

Vannak kétségeim...

2010-10-20T19:36:00.003+02:00

... de optimistán belevágok... Sajnos, az elmúlt nyáron 2 könyvet is végigszenvedtem a Stahl Judit ajánlásával (vagy inkább csak arcával fémjelezve...). Mindkettő a Ki öli meg a konyhafőnököket témát járta körül, de egyik pocsék volt, a másik elviselhetetlen. Kialakult bennem, hogy Stahl Judit sok jót nem hozott még az életembe... :-(

A Monszunnaplót reggel kezdtem el olvasni a buszon. Nagyon tetszik. Azon könyvek egyike,melyeket olvasva képek jelennek meg... nem is akármilyenek...

Sok európai - így persze én is - Indiát varázsosnak látja. Nos, azt hiszem ennek a könyvnek egyik célja az, hogy varázslatosnak láttassa Indiát, a másik pedig még nem derült ki (kb 15-20 oldalt haladtam, mert egyre sötétebb van a buszon, mintha spórolni kellene...).

Egy szó, mint száz!: jól indul! Szépséges leíró részek (pedig csak egy adag ghí elkészítéséről volt szó :-), korgó gyomor (mármint az enyém, ahogyan részletezik a konyhai mozzanatokat), minden adott a sikerhez... :-) (Ma reggel első utam a büfébe vezetett. Gondolkodás nélkül adtam fel a "Délelőtt gyümölcs!" nézetemet... Nagyon remélem, hogy a könyv végére nem fog hab-testemen meglátszani, hogy olvasok :-))

Nem tudom...

2010-10-18T19:54:00.003+02:00

... ti hogy vagytok vele, nekem rendre egyszercsak elkezd szólni fejemben egy dal, és nem hagy békén... jó sokáig... hát ez most ilyen...

Egyszerűen csak jó...

Az élet...

2010-10-18T05:35:00.007+02:00

... az egy olyan dolog, hogy megy tovább... Tragédia ide, iszap-ömlés oda, az ember gyerekei bizony kapnak házi feladatot.

Technika órára házat kellett fabrikálni! Mivel nekem ikreim vannak, adta magát a feladvány: emeleteset! Nem volt kikötve, hogy szülők nem segíthetnek, tehát a lakás épségének megőrzése érdekében... meg hát ragasztópisztoly nem pont az a biztonságos eszköz (a sniccerről már nem is beszélve...), én is beszálltam. Előre bocsátom: az ötletek és a kivitelezés 90 %a a fiaimé, én tulajdonképpen csak asszisztáltam.Emiatt viszont piszok büszke vagyok rájuk!
Felhívnám a figyelmet!: mi egyből 3 házat is kreáltunk... :-)

(A két kis fekete gombóc 2 puli...)

A tető külön levehető...

... az emeleti szint betekintése érdekében.

A lépcsőfeljáró...

(A falak meleg terrakották, csak a fényképezőgépem rossz még mindig, ezzel az úttörő-fényképezővel pedig...hát...)

... a fürdő (üdítős kupakból van a WC, kagylóból a csap...)...

... a monitor képernyő kímélője...

... gyerekszoba hengerszekrénnyel,

... hálószoba, mintás függönnyel,

.... a földszint....

... tv sarok...

... konyharész... (nézzétek a tűzhely felett a lámpát!)...

... előszoba sáros lábnyomokkal és akváriummal...

... lépcső feljáró, techno nemesacél hűtővel...

... étkező asztal étellel...

... és a lépcsőfeljáró, amikor az emelet is rajta van.

(Hadd legyek kicsit elfogult, ezerszer szebb életben, sajno sez a fényképezőgép nagyon egyszerűcske, teljesen agyonvágja a fotókat, plusz még ugyebár a fotózás nekem sem testrészem... :-)

Csomagokat vittem...

2010-10-14T16:33:00.004+02:00

devecserieknek.

Devecserben laknak barátnőm ismerősei, akik felvállalták, hogy eljuttatják az általunk gyűjtött adományokat azoknak a családoknak, akiknek a háza, mindene odaveszett. Szám szerint 280 házról van szó, amelyik megrongálódott, melyik többé, melyik kevésbé... A jelen állapot szerint 10 házból a statikusok 9-et bontásra ítéltek... és még nincsenek a végén.
Én nem bírtam bemenni a faluba, a barátnőm bement és fényképezett, estére hozom a fotókat is.

Nincs eufóriám, még csak elégedettség-féle sem jár át, hogy megpróbáltam, mert ... olyan kevéske dolgot tudunk pótolni... az a család, akiknek elkezdtük a gyűjtést súlyos fizikai sérüléseket is szerzett a lelkiek mellett és ráadásul mindenük odaveszett...
Siralmas a vörös sár, a vörös por az autókon, az úton, a levegőben, a fákon... és én még nem is láttam a keményebb dolgokat, mert már ez is sok volt...
Nem tudunk annyit segíteni, amennyi pótolná az életüket... az egészségüket pedig még nem is tudjuk nem károsította-e súlyosabban az égési sebeken túl az az fél óra, amit a derékon felül érő iszapban töltöttek, amíg egymást próbálták menteni...

Viszont ismerőseim és barátaim előtt le a kalappal! Annyi tisztítószert, kötszert, ruhát, tanszert, cipőt, alsóneműt, tartós élelmiszert, tisztálkodó eszközt, stb (persze ruhát még többet) hoztak el, hogy egy Ford Galaxyval (ülések nélkül mennyezetig pakolva) és egy Renault Trafficcal (szintén minden ülést kiszedve, mennyezetig pakolva) tudtuk csak levinni!

Hálás köszönet érte minden barátomnak, ismerősömnek!

A csomagolás folyamán...

Jó szokásomhoz híven ilyen szállítmányozásra már megint kölcsönkértem egy autót (vicces lett volna a én 14 éves swiftemmel...).
Ez egy Galaxy ülések nélkül, mennyezetig pakolva...

Ilyen piros az út széle már 2-3 km-rel Devecser előtt... illetve ennél pirosabb...

(az én gépem még mindig nem működik, a gyerekemé pedig nem igazán az a high tech...)

Folyamatosan locsolják az utakat, úgyhogy állandó a piros trutymó...

Ez én vagyok, Bakonygyepesnél már fel kellett tenni a maszkot...

Amikor letettük a csomagokat...

Barátnőm a házigazdánkkal bement Devecserbe, a következő fotókat ő készítette.

Én nem voltam elég erős lelkileg... a fotókat látva jobb, hogy nem mentem be...

Ez volt a park! Másfél méteres iszap áll most ott...

Ez egy sportpálya volt, amin átvágtatott a vörös iszap...

Az emberhez képest nézzétek meg, hol állt az iszap folyam teteje...

Innen már elvitték a felső földréteget...

A Torna-patakban még mindig piros víz folyik...

Az út...

Ilyenek az autók... ha minden nap lemossák őket...

Én ugye, nem mentem be...
amikor azonban elindultunk haza ez a bácsika ballagott a 8-as út szélén.Nem tudom mit vitt a szatyorban..., de a maszkot már letolta, mert ahogyan mi is, nem nagyon kapott tőle levegőt... Ami a képen nem látszik: vörös az iszaptól a kabátja, a csizmája, a szatyra... az arcán pedig olyan mértékű fáradtság volt... hát igen, nem mentem be, mégsem kerülhettem el...

Hazafelé, a vöröslő padkájú úton... (a fotó megint csak nem adja vissza)

A szembejövő autókban elvétve láttunk csak maszkos embereket. Az ott élők csak éjszaka szellőztetnek, mert nappal hordja a szél a port...
mint ma is...

Félig olvasott könyvélményem...

2010-10-13T06:02:00.003+02:00

itt... :-(

A szívem szakad bele...

2010-10-09T13:13:00.002+02:00

... a vörös iszappal elborított életekbe belegondolva.
Az emberek, akiknek a gyökereiket marta fel a lúg... az anya ... a gazdák... miért?

Elkészülni...., vigyáááázzz..., kéééész....

2010-10-03T20:22:00.002+02:00

Készen van, bizony... subi-dubiiii!

Tetszik, tetszik, tetszik, nagyon tetszik, nagyon örülök nekiiiii!!!!! :-)

Úgy belejöttem, hogy még egy medált is elkezdtem, csak hogy ne legyen a karkötő csendes magányában....

Siiiibapp, duuuubappp!

Colette: Chéri

2010-10-01T23:00:00.002+02:00

élményeim itt olvashatók!

Előre megsúgom: nem jött be... :-(

Megfázott...

2010-09-26T21:13:00.003+02:00

... a középső gyerekem.
A NagyFiam persze nem bírta ki poénkodás nélkül:

- Mi van? Már megint meztelen fenékkel ültél a wc-re?

:-)

Szép az élet, sallalaaaa! :-)))

Egyéb...

2010-09-22T19:41:00.009+02:00

... szöszmötyörgéseim az elmúlt egy hónapból:

Amióta gyöngyölök, nem túl kulturált módon tároltam a gyöngyeimet (szerszámos doboz, gyerekektől elkobzott lego-s láda, fém teás bödöge, stb)... ennek véget vettem. Valamelyik hipi-szupi katasztrofális barkácsáruházban zsákmányoltam egy szép kis fadobozt sok-sok csuda fiókocskával. Olyan régen álmodoztam már róla, de valahogy eddig mindig kimaradt, hát most, "egy életem, egy halálom" alapon vettem egyet. befestettem, kívül-belül, volt egyetlen szépséges szalvétám, azt próbáltam vágni, szabni, toldani-foldani, ez lett a végeredmény. Hiányos fényképezési ismereteimnek (és a kölcsön gépnek) köszönhetően nem kivehető, de azok a koszfoltok tulajdonképpen csillámpor pacnik, amik életben eléggé jól mutatnak. Úgy általában meghintettem az egész doboz-rendszert egy kis csillámporral... aztán néhány kardinális ponton még extra pamacsokat is hagytam... :-)

Teljesen beleszerelmesedtem, nem tökéletes, de elférek benne és mégiscsak az enyém...

Azért ez már lebukás! A négy szuflés tálkát ott felejtettem a tetején (dugig vannak gyönggyel...)

Valószínűleg megcsípett valami (én a hülyekígyóra gyanakszom) és rám jött a lomtalanításmánia, ennek következtében kisvárosunk nagycsaládos levelezőlistáját elárasztottam az ingyen elvihető cuccokkal, fogynak is rendesen... bár mintha kerülnének egy ideje a tagtársak... ki érti ? :-)

Nos, én balga felmásztam a padlásra! Nem kellett volna! Rátaláltam az évek óta csendben pihenő, mintegy 3 kiló, gusztustalan türkiz zöld fonalra...

A fonal nem ilyen színű, nem tudom, hogy sikerült ilyenre a fotó, higgyétek el, katasztrofális színe van! Bár ilyen lenne....
És amilyen irigy kutya vagyok, hát megtartottam magamnak, nekiálltam megkötni. TV-takarót kötök belőle. Relatíve kevés időm van ücsörögni, többnyire 10 percek csak; ennél nem kell figyelni a mintát, amennyit haladok, annyit haladok... szóval egyszer majd kész lesz. Nem kell odafigyelmi, mint egy pulcsinál, éppen nekem való... Kb 140-150 centi széles lesz, és amennyi kijön a fonalból, olyan hosszú (eddig 1 kapitál gombóc van benne, és kb. 50 centis, van még 4 gombóc...) . Így váltogatom a blokkokat. Abszolút ASUA módszerrel készül és ettől lesz pont olyan, mint amilyennek lennie kell! (ASUA=Ahogy Sikerül Úgy Akartam)

Nos, a kötéshez azonban kosár is dukál! Ki hallott olyanról, hogy kosár nélkül lehetne kötni! :-)
Hát ha nem is kosarat, de egy ilyen merev falú tartót varrtam a szörnyű randa fonalhoz egy szépséges Jysk-ös párnahuzatból. A bélés és a külső közé A/4-es műanyag író alátétet tettem az aljába és két oldalába, ettől nem csuklik-nyaklik.
Kapott lyukakat és széles zsinórt...

Persze a gyöngyeimhez sem tudtam hűtlen lenni :-), gyors sikerélmény nyaklánc:

Zöldből...

... nagyon kékből.

Gyors sikerélmény memória karkötők maradék apró szalma gyöngyből...

... kevésbé gyors sikerélmény karkötő Swari-sorral középen.

Készen van a leendő széles karkötőmhöz a rács, az arany teklákat már megvettem, már csak bele kell varrni.

Tessék beleképzelni a gömböcskéket a lyukakba... nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.

Nagyon megtetszett egy karkötő a neten, sajnos már nem tudom kinél láttam. És nekiálltam képről megfűzni. Nem bonyolult... :-)
Ezek az elemek csiszoltakkal lesznek összekötve, majd kecses kacsómat fogják ezután díszíteni, csak eddig még nem találtam meg az ideális színű csiszolt gyöngyöt. Igaz, hogy annyira még nem is volt időm keresni őket... :-) Majd a hétvégén... :-)

Ennyit még nem rawoztam egyhuzamban, viszont tetszik. Ezt a technikát is a gyors-sikerélmény kategóriába sorolom! Szóval tetszik! Jó csinálni, haladós, és szerintem szép is!

Meg egy kis zene is, mert az már régen volt. Meg a mese is! Ma hazafelé a kocsiban találtam egy ezer éves Cserháti kazettát... most amíg írtam végig ő szólt. Olyan jó érzés hallani a hangját. Szegény, nem volt túl boldog élete... (nem túl jó felvétel, de nagyon közel áll a szívemhez...)

Mivel már régen zenéltem, így még1-et! :

Doris Lessing: A fű dalol

2010-09-20T16:52:00.005+02:00

Kezdjük a Hivatalos fülszöveggel:

Zimbabwe. Kíméletlen hőség.
A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat.

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat.
Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.

Ha előre elolvasom a fülszöveget óriási csalódás ért volna. Sok mindent mondanék rá, momentán azt nem, hogy lenyűgöző...
Megszenvedtem ezt a könyvet, de az enyém. Most, hogy túl vagyok rajta, nem is volt olyan rossz. Ám amíg benne voltam,... hajjajj. Hát nem egy könnyű várótermi olvasmány, annyi szent.
A szereplők nehézkesek, nehezen érthetőek, befelé fordulók és belül emésztődők és csak egyre nehézkesebbé, zárkózottabbá válnak a történet folyamán.
Mary a kortalan, városi vénlány barátai "unszolására" (nem jó szó az unszolás, inkább csak felvetés) férjhez megy a farmer Dick-hez. Dick kedves, szeretni való álmodozó, aki szépen, csendben robog a szakadék, azaz a végleges tönkremenés felé. A rabszolgatartás már leáldozott, legalábbis papíron, a viszonyok ugyanis nem sokat változtak. Mary kiköltözik a farmra Dickhez, és kezdetét veszi az éveken át tartó hanyatlás.

Nem tudom... felkavart..., megzavart, hol szerettem szereplőket, hol iszonyodtam tőlük. Mindenképpen érdekes regény. A mai európai, sőt magyar fejemmel elképzelni nem tudok egy ilyen világot, ennyi keserűséggel, ennyi bánattal, fájdalommal, kilátástalansággal. Pedig mostanában itthon sem könnyű...

Voltak részek, amikor megbántam, hogy elkezdtem, aztán valahogy mégis magával ragadott a történet. Nagyon tetszett, hogy a végkifejlettel kezdődik a könyv, nagyon szeretem az ilyen fordított rendet. Nem türelmetlenkedem, hogy mi lesz a vége, sőt élvezettel boncolgatom végig, hogy hogyan juthattunk el egy ilyen végkifejletig.

Moses, a rabszolga nekem kicsit már-már a titkok tudójának tűnt végig, mintha minden mozdulata cselekedete azt mondta volna: Játsszátok csak a kisded játékaitokat! Ti még nem is sejtitek, mekkora hatalmas terv részei vagytok... majd végül be is fejezi a tervet.

Mary pedig... hát Mary-t egy percre sem tudtam megszeretni, nem is akartam, legfeljebb szánni. Szánalmas, gyenge, sokszor önző asszonynak tűnt.

Dick pedig az örök álmodozó. Köze nincs a józan észhez, belátása, realitás érzéke egy szem sem. Viszont legalább nem fogad el tanácsot sem. Előre a hanyatlásba! Halálig kergeti hiú ábrándjait... Igazi afrikai Don Quijote.

A hangulata viszont tökéletesen változik, a nyomasztó részeket imitt-amott megszakítja egy kis reménysugár. (megjegyzem, még jó, hogy így van, különben a könyv végére többen követnének el harakirit, mint a középkori japánban!)

Érdekelne más véleménye!

10/8.

Tapasztalat...

2010-09-17T06:56:00.003+02:00

Ez itten mostan az én tapasztalataimról fog szólni!

Mégpedig a mosásiakról!
Kb egy fél éve végre megérett bennem az elhatározás, melyet régóta dédelgettem magamban és áttértem egy környezet kímélőbb (nem teljesen bio) mosásra.
Vízlágyítót sosem használtam, nincs igazán komolyabb nexusom a vegyszerekkel (ők sem használnak engem, hát én sem kívánom őket nagyobb mennyiségben, mint amennyiről nem tudok és úgy kerül a közelembe...), a bio-cuccosok mindig közelebb álltak a szívemhez.
Nos, fél éve megvettem az első adag mosódiómat és mosószóda csomagomat.
Először a mosószódával kezdtem kísérletezni, csak hogy lássam, mi a hatása önmagában. Döbbenetes volt! A fehér ruháknál rendkívül szembetűnő volt! Amúgy sem elszürkültek a cuccaink, de a mosószódától valahogy jobban tud dolgozni fehérekhez való mosópor (fehér tornazokni talpa-sarka rendkívül jó értékmérő)! Majd újabb mérföldkő az ecetes öblítés volt. Az első egy-két alkalommal még sikerült túllőnöm, de aztán eléggé jól beállt szemre is a dolog, az ecet+mini adag öblítő és az ecet+illóolaj is prímán bevált, most ecet+mini adag öblítőt használunk,mert a sok éve megszokott illat hiányzott.
És az utolsó lépcső a mosódió volt! Nagyon tartottam tőle, de hamar megszerettem! Nekem a fehér ruhákhoz nem vált be, lehet, hogy én toltam el a dolgokat, így aztán csak színesekhez használom. Van egy sajátos illata, ami az ecetes öblítéssel határozottan kellemes lesz, sokszor nem is használok öblítőt a színesekhez.
Mindezeket miért írom le? Mert hiszem, hogyha kevesebb vegyszert szórunk szét a világban, a Föld talán tovább él. Ennek a kicsit kímélőbb mosásnak azonban közvetlen hatása is van: középkorú házban élünk (elmúlt 30 éves), olyan környéken, ahol még nincs csatorna. "Isteni" illatok tudtak szippantáskor terjengeni... eddig. Majdnem szagtalan az emésztőnk! A mosógépem sajnos a kádba folyik bele, viszont ami óta ecetet használok, még sosem dugult el a lefolyó a szappan és egyéb zsíroktól, öblítőtől, stb... sőt! Hömpölyög lefelé a víz! A mosógépemben az öblítőtartályt két-három hetente komoly pucolásnak kellett mindig alávetnem a kirakódó öblítő-zsír miatt, ami mostanra nincs... Azért pucoválom rendszeresen, merthátmégiscsaknahogynézazkihogynempucolommeg! Viszont nem ül ki rajta semmi, szóval csak egy gyors öblítés kell rá! A mosódob a gépben úgy csillog, mintha új lenne, de ez mondjuk minden eddigi mosógépemnél így volt, mert majd 15 éve, hogy mosógolyót (mágnes) használok, tehát ez nem újdonság... Tömény ecettel tisztítom (virágspricniből fújom szét) a fürdőszobát, a wc-ket, és azt leszámítva, hogy a gyerekek morognak, miért ilyen büdös ( kb 2 perc alatt szellőzik ki), könnyebb vele takarítani, mint a márkás cuccokkal. És persze lényegesen olcsóbb és környetkímélőbb. Hófehérre varázsolja a fugákat például a csempék között, rendszeres használat mellett. Én áttértem erre a módszerre, azt hiszem, maradok is ennél. Eddig azért nem írtam erről sokat, mert mindig úgy éreztem, az idő próbáját még nem állta ki. Most ott tartok, hogy elfogyott az első csomag mosódióm, eltelt fél év, és kézzel fogható eredmények vannak.
A pénz: a mosódió kb annyiba kerül, mint egy jobb minőségű mosóporból egy 3 kilós csomag. Nekem a mosópor nagyjából egy-másfél hónapig elég, mivel egyszerre egy színeset és egy fehéret szoktam venni, az ugye kétszeres ár... A fehér mosóport mostanában mosószódával használom, emiatt sokkal hatékonyabb, így a mosópor mennyiségét visszavettem a harmadára és jobb hatást érek el vele, mint mosószóda nélkül a teljes ajánlott mennyiséggel (egyébként az állam lessett, amikor utána gondoltam, mekkora birka voltam éveken át... ajánlott mennyiség... édes Istenem! És ki ajánlja, csak nem az, aki a mosóport árulja...), tehát egy zacskó fehér rucikhoz való mosópor háromszoros ideig elég. Ja, a mosószóda: bioboltban veszem, 2 kiló bőven ezer forint alatt van, és fél évre elég! És én sokat mosok! 3 fiam van! Napi egy gép ruha tutira lemegy, plusz hétvégén 3-4! Mosószódát használok a dióhoz is, mert az semmi mást nem csinál, mint lágyítja a vizet. Mégpedig kíméletesen. Cakkli-pakkli: olcsóbb, meg van az illúzióm, hogy jobban kímélem a környezetemet, nem büdös az emésztőnk, nem dugulnak a lefolyóink, az ecettől puhábbak a ruhák és megkockáztatom a színeseknek nem kopik annyira a színük!

Uff! Én beszéltem!

Haladok, haladok... mifelé is?

2010-09-16T05:18:00.002+02:00

Havazás van nálunk kérem! Kora őszi, de annál tekintélyes elhavazódás! Annyi marhaságot húzok magamra, és annyi marhaságba sodródok bele, hogy lassan semmire sincs időm. Mit időm... energiám.
Reggel fáradtabban kelek, mint lefeküdtem, szóval sanszos, hogy bepróbálkozom a "le sem fekszem" módszerrel, ha egyszer úgy sem éri meg! :-)

A Doris Lessing könyvvel is kínkeservesen haladok, az olvasás sem tud már kikapcsolni, vagy a könyv nem a legjobban sikerült darab... Gyöngyörészgetek, majd fotózok is, de a fényképezőm is bedöglött, szervizbe kellene vinni... most lenne szükségem egy pár napra egyedül, hogy rendezni tudjam a saját és családom sorait. :-) Lomtalanításra készülve, találtam a padláson vagy 2-3 kiló ízléstelen türkiz színű fonalat, amiből nekiálltam egy tv-nézős takarót kötni... Kezdek megint igazi kos lenni: belekapok ebbe is, abba is, csak aztán remélem sikerül végigcsinálnom is!

Olvastam...

2010-08-27T08:07:00.007+02:00

... és megint kicsit csalódott vagyok. Ide teszem amit akkor írtam, amikor elkezdtem a könyvet:
Biztosan ti is jártatok már úgy könyvtárban, könyvesboltban, hogy egy könyv valamiért jönni akar. Ha akarod, ha nem. Nem tudsz megszabadulni tőle... Én nem szoktam ellenállni, ha jönni akar, magára vessen. Ez a könyv kicsit durván kezdődik, majd a harmadik oldalon ez áll: "Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek szemét tisztára mosták a könnyek." (Alex Tan) Hát meglátjuk, hová kanyarodik a történet ilyen bevezető után. kb a feléig jutottam el a mai buszozás során. Nagyon tömény volt eddig, van mit rágni rajta.

Regénynek néztem, pedig szociográfia... viszont annak meg, ...
szóval az sem... mindenképpen azonban egy olyan világot mutat be, amit én még eddig csak elég érintőlegesen láttam: a mérhetetlen nyomort, a romániai árvaházat, az onnan induló elhagyott kislány életét (?), vagy talán sorsának jobbra fordulását (?), szóval találkozását a Nevelővel (aki maga Bogi) és ebből adódóan talán elindulását egy életnek nevezhető valami felé, ami eddig olyan kevésszer jutott osztályrészéül. Egy biztos: két elveszett emberke találkozását.

Azon gondolkodom néhány napja (ugyanis ez is egy olyan könyv, amiről nem könnyű írni), hogy bennem lehet a hiba... mert már megint azt érzem: "Lehetne jobb is!"
Az utóbbi időben megnézett filmek, elolvasott könyvek ismertetésében minduntalan ez a három szó került elő... talán túl sokat várok? A téma ugyanis, úgy érzem, több lehetőséget tartogat, kicsit hozzá kellene tenni, vagy elvenni belőle és jobban tetszene... ám mivel magánvéleményről van szó, és az ugyebár szubjektív, hát szívesen olvasnám más véleményét is :-) .

A történet: Móni első emlékei egy árvaházból, a nevelőszülőkről, majd a Keresztmamáról, aki magához veszi és ezzel átmenetileg jobbak lesznek a körülményei. Ám hiába a keresztmama igyekezete, a kislányban felmerül a vágy, hogy az édesanyja mellett élhessen, hogy ő kelljen, hogy kapjon abból a simogató szeretetből, amit csak egy anya adhat... majd csalódik... simogató anyai szeretetnek se híre, se hamva... koldulásra kényszerítik, az utcáról kerül be az egyházi árvaházba, ahol Bogi lesz a nevelője az első három héten (ezt nagyon nem értem, mert ők gyerekek, akik kötődnek!!!), akinek utána haza kell jönnie Magyarországra (olyan irreális... na, mindegy, lehet, hogy figyelmetlenül olvastam?). Egymásra találásuk megtölti életüket (mellesleg ez a rész az egyetlen, amit én hitelesnek érzek...). Bogi magával hozza Mónit Magyarországra nyaralni, a barátságukat pedig végleg...

Akkor a kínjaim: a nyelvezete nehézkes, a rengeteg jelzőtől túlzsúfolt, túlcizellált. Olvastam, olvastam, de olyan jelződömpingben találtam magamat, hogy néha elveszítettem a fonalat. Olyan gondolatokat, megfogalmazásokat ad egy tíz éves kislány szájába, amiket egy top-irodalmár sem használ, nemhogy egy mezei olvasó, egy nyomorúságos, falusi árvaházban nevelkedett, kitaszított gyerek pedig végképp nem. És ez már a zavaró sávba csúszik át...
A történet nyomasztó, depresszív a hangulata, olyan jó kis szenvedős könyv (ezt már elején is tudtuk, tehát nem volt zsákbamacska), a végén viszont olyan pikk-pakk zárja az egészet, mintha már nem lenne energiája ugyanezzel a lendülettel befejezni.
Valahogyan az volt az érzésem, hogy egy nagyobb regény rossz ollózatát olvasom, egy kiragadott epizódot a hosszabb történetből. Volt olyan, hogy a fejezetek látszólag összefüggéstelenül követték egymást, vagy csak én nem találtam a kapcsolatot köztük, de ez zavart. Igazság szerint azért gondolom azon, hogy bennem van a hiba, mert arra is elég nehezen jöttem rá, hogy itt 2 személy mesél, nem pedig egy személy 2 időben (gyerekkor-felnőttkor), az első könyvben csak Móni, majd a másodikban Móni és a nevelő felváltva. Néha számomra érthetetlen, a regényhez nem kapcsolódó dolgokat...

Ennek ellenére megfogott, mert sokat foglalkoztam/om vele azóta is... bár lehetne jobb is!

10/6

És akkor a hivatalos fülszöveg:
Megdöbbentő erejű regény egy gyermek őszinte hangján ez árvaságról, magányról és elhagyatottságról. Történet egy véletlen találkozásról, egy könnytelen felnőtt és egy síró gyermek kapcsolatáról, szeretetről és barátságról.

És a Korhatárról kicsit bővebben:
A dévai árvaház és Böjte Csaba atya neve mára már teljesen összeforrt a köztudatban. Balogh Boglárka 2006 őszén több hetet töltött a gyermekek közt önkéntes nevelőként, majd élményeiről könyvet írt, mely A belém fagyott tenger címmel jelent meg a Püski Kiadónál. Megdöbbentő erejű lírai regény született egy gyermek őszinte hangján keresztül az árvaságról, a magányról és az elhagyatottságról.

Na, ezek után pláne nem értem ezt a "3 hétig vagyok veled" dolgot, sőt egyre jobban nem! Viszont akkor ez egy élménybeszámoló? Ha ez a leányzó még fog írni, biztosan elolvasom tőle...

Film is volt... nem is egy! (Ez most egy instant bejegyzés! :-) )

2010-08-16T21:56:00.008+02:00

A varázslótanonc
Ahhh! Eljutottunk! Legalább négy foglalásra nem tudtunk elmenni, de a hétvégén.... ahhh! Mennyei siker! Az Ikreket kísértem, a Nagy már nem volt hajlandó eljönni erre!
Meg tudom érteni! 15 évesen ez már ciki, aztán 40 felett majd újra nem lesz :-).
Jó, kis nyári lityi-lötyi gyerekfilm. Vannak a jók. Jönnek a rosszak! Összeakaszkodnak. Győznek a jók. A véletlenül meghalt jók is feltámadnak, mert hát ők jók. A rosszakat már el is felejtettük.
Ennyi! Súrolja a "Határeset! Sajnálom a mozijegyre kiadott pénzt!" kategóriát, de még átcsusszant a léc felett.

A hivatalos fülszöveg:
Dave Stutler egy átlagos főiskolás srác, aki épp fizikavizsgájára készül, és szeretne randit kérni álmai nőjétől, Beckytől. Balthazar Blake pedig egy igazi varázslómester, aki a mai, modern Manhattanben tengeti napjait, és próbálja megvédeni a várost ősi ellenfelétől, Maxim Horvath-tól. Balthazar nem boldogul egyedül, így felfogadja tanoncának Dave-et, akiben rejtett mágikus képességeket vél felfedezni. Sajnos ezek az erők túl mélyen lappanganak Dave-ben, aki bár keményen próbálkozik, csak nehezen tudja elsajátítani Blake összetett varázsművészetét. A mágus és segédje azonban keményen dolgoznak azon, hogy visszaszorítsák a sötétség erőit. Az ifjú Stutlernek most minden bátorságára szüksége lesz, hogy túlélje a kiképzést, megmentse a várost, és még a kiszemelt lány szívét is meghódítsa, hogy végül joggal nevezhesse magát igazi varázslótanoncnak.

Azután, illetve előtt néztem meg a Felejtés bérét.
Ellentétben az előzővel, ez a film rendben volt. Nagyon is! Valahogy így kell izgalmas, bakimentes, logikai bukfenceket nem tartalmazó filmet csinálni.
Szép és okos emberkék varázsolják el a nézőt.
Jó volt!

A Nagyon Okos Főhős bérbe adja az agyát, illetve csak az eszét, ezt-azt fejleszt, feltalál, kidolgoz, majd utána engedi, hogy töröljenek minden információt az agyából.
Egy darabig.
Egyszer valami nagyon nagy dolgot kell felfedeznie, kidolgozni. Akkorát, ami pusztulásra ítélné az emberiséget. De hogyan tudná ezt megakadályozni, ha tudja, hogy törölni fogják az agyát?

Hivatalos fülszöveg: Michael Jenningsre vadásznak, de nem tudja, miért. A világhíres zsenit csúcstechnológiával foglalkozó nagyvállalatok szerződtetik különleges, szupertitkos munkákra, majd a feledat elvégzése után az agyából kitörlik az emlékeit, nehogy elárulhassa a cégek titkait. Munkáját jól megfizetik, a legutóbbi, három éves küldetése után nyolc számjegyű összegre számít, de a munka végeztével a fizetési csekk helyett egy borítékot kap tele különféle tárgyakkal és azt mondják neki: beleegyezett abba, hogy lemond a pénzéről. Mivel emlékeit a szerződése értelmében kitörölték, Jennings nem tud védekezni, míg rá nem jön, hogy a borítékban talált tárgyak a kulcsok a múltjához. Így most Rachel segítségével, aki a munkatársa és szerelme volt az elmúlt három évben, Jennings az idővel versenyt futva próbálja összerakni múltja darabjait mielőtt korábbi munkaadói meg nem öletik.

Melyikkel kezdjem?

2010-08-16T20:16:00.003+02:00

Akkor maradjunk az időrendnél.

Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!

Nos, kissé megrémültem a hivatalos fülszövegtől. Belekezdtem és nem bántam meg. Tetszett. A saját értékelésemben a "szenvedős" könyvek közé tettem, meg kell, hogy mondjam, szeretem a "szenvedős" könyveket. Kicsit vontatottan indul a történet, nem igazán mond túl sok újat: valljuk meg őszintén, láttunk már a világban viszonzatlan szerelmet, sőt... át is éltük már mindkét oldalt.
Nos, adott a vonzódó férfi és a vonzódó nő, egy a probléma: a vonzódás nem kölcsönös...
Szumire: a leendő író, igazi elvarázsolt lány. A Fiú: éppen végzős egyetemista, tanár-ember, szolíd, nyugodt figura, éppen ellentéte a rapszódikus Szumirének. És Miu: a sikeres üzletasszony. Ők hárman a főszereplők. Miu vonzza Szumirét, Szumire pedig a Fiút. Szumire Miu kedvéért elkezd "normális" életet élni, dolgozni és egyre kevesebbet írni. Megismerik egymást, majd munkából kifolyólag Rodoszra utaznak, ahol is Szumire egy rendkívül zaklatott éjszaka után eltűnik. Mint a kámfor. Miu nem tud mástól segítséget kérni, riasztja a Fiút, aki természetesen azonnal odautazik és igyekszik segíteni... közben azonban elolvassa Szumire írásait és egy másik világ nyílik ki számára... ezek az írások zaklatottak, mint Szumire maga. A szigeten kiderül, hogy Miu sem az a magabiztos, erős asszony, akinek látszik... a dolgok minden tekintetben átértékelődnek, de korántsem annyira misztikusan, amennyire az a fülszöveg alapján várható lenne. A történet nagyjából ennyit (a vége poént nem lövöm le); ennyi és mégis milliószor ennyi. Nagyon mélyre nyúl le M.H.! Gondolatokat indított el, amik olvasás közben és két olvasás között is folyamatosan cikáztak bennem. Minden mondatát érzések kísérték, hol izgalomban tartottak, hol szorongattak, hol átmenetileg felemeltek és megkönnyebbülést hoztak, majd újra indították a hullámvasútat.
Nagyon finoman bomlik ki a történet, szinte észrevehetetlenül. Egyszer csak Hopp!, ott vagyunk a kellős közepében. A szereplők kissé eltúlzottak, de a helyükön vannak. Igaz, én nehezen tudom elképzelni egy japán emberről, hogy ennyire kilógjon a sorból, ilyen extravagáns legyen, de hát ha Murakami Haruki ezt mondja, hát elhiszem! Vagányság ide, vagy oda, ezzel szemben, a testi szerelemről (nem szex) olyan visszafogottan ír, akár egy 16. századi katolikus feljegyzésben. Ennél akkor lehetne még visszafogottabb, ha latinul írná meg a mondandóját. Viszont ez is rendben volt... ennél több forró részlet talán már valóban visszatetsző lett volna.
A végére én egy kicsit komolyabb konklúziót, vagy legalább valami nagyobb durranást vártam , de így sem volt rossz.
Ja! Én ezt a misztikus realizmus kifejezést, amivel Murakami Harukit illeti a nálam okosabb fülszöveg-szerző, nagyon nem tudom értelmezni. De biztosan van értelme, csak szerintem nyugodtan lehetett volna szerencsétlen szerzőre egy egyszerűbb jelzőt is aggatni... :-)

10/7

A fülszöveg:
Murakami Haruki a világ egyik legnépszerűbb kortárs szerzője, a misztikus realizmus kiváló képviselője. Harminchat nyelven kiadott könyvei több millió példányban keltek el. A Magyarországon mindeddig ismeretlen világklasszis író egyedülálló tehetséggel alakítja hátborzongató elbeszéléssé a lélek rezdüléseit. Regényeiben a valóság és az álomszerűség izgalmas összefonódása olyan felejthetetlen történetekké kovácsolódik, amely méltán emeli Murakamit a legnagyobbak közé. A Szputnyik, szívecském keserédes történet, mely a szerelem hatalmáról és fájdalmáról szól. A regény főhőse "K", aki beleszeret diáktársnőjébe, de ahogy az gyakran megesik, a lány szíve másért dobog ... A krimibe oltott szerelmi történet az emberi vágyakról szóló, mély eszmefuttatásként bontakozik ki az olvasó elott. Stílusa utánozhatatlan, "murakamis", egyrészt végtelenül könnyed, másrészt sejtelmes, izgalmas.

A következő rövidke olvasmányom (mindössze 4 óra kellett az elfogyasztásához) a következő volt:

Louis Sachar: Bradley, az osztály réme.
Valószínűleg többekben felmerül, hogy normális vagyok-e, vagy legalább az, mennyire lehetek infantilis, hogy gyerekregényt olvasok... Nos, nem bántam meg. Az Ikrek osztályfőnöke ajánlotta és ez nekem már felért egy top könyves blogos ajánlóval.

Bradley: az osztály réme. Nem figyel, nem ír leckét, nem készül, nem tanul, csupa nem az élete. Az állatfiguráival beszél, velük játssza el lelke minden rezdülését. (Nem tudom, valóban van-e ilyen gyerek a világon... biztosan van!)
Carla: a nevelőtanár (mellesleg a szerző a saját feleségét írta bele a könyvbe, olyannyira, hogy még a keresztnevét sem változtatta meg)
Természetesen Carla kigyomlálja Bradley lelkét, óóóóóriási happy end a vége, csöpögős, zsepikés, amerikai szájbarágós, igazi gyerekkönyv. A jók-jók, a rosszak-rosszak, aztán mindenki jó lesz!
És mégis gondolatokat ébresztett bennem.
Először annyit akartam róla írni: "Ajánlom minden olyan anyának és tanárnak, egyáltalán olyan felnőttnek akivel már előfordult, hogy nem volt 100%-osan elégedett magával!"
Aztán rájöttem, hogy csuda szentimentálisan patetikus dolgokat tudok megfogalmazni és hagytam a fenébe.
Elgondolkodtatott! Egy könyv az odafigyelésről.

10/8

Fülszöveg:

Bradley Chalker a legidősebb az ötödik osztályban. És a legerősebb. Ez még nem lenne baj, de kötekedik, verekszik - a lányokat sem kíméli - s persze a tanulásban sem jeleskedik. Helye a leghátsó sorban olyan, mint egy sziget: előtte, mellette nem ül senki. Tanárai szerint "komoly viselkedési zavarokkal küzd", s mi tagadás, ők sem rajonganak érte. Érkezik azonban egy nevelőtanár, aki megkedveli. Azt állítja, Bradleyről, hogy érzékeny, jószívű gyerek, mi több, szívesen hallgatja a fiú kitalált történeteit is, melyeket az iskolában mindaddig csak mint elképesztő hazugságokat emlegettek. Carla , az új nevelőtanár számára nem kétséges, hogy Bradley meg tud változni, ha van elég mersze hozzá.Kiállja-e Bradley ezt a kemény próbát? Erről ad számot ez a fordulatos, humoros, a gyerekek és az iskola világának közeli ismeretéről tanúskodó könyv, az író egyik legismertebb regénye. Tizenkilenc díjat nyert Amerikaszerte, melyeket fiatal olvasók szavazata alapján ítélnek oda.

Ezt pedig most kezdtem.

Biztosan ti is jártatok már úgy könyvtárban, könyvesboltban, hogy egy könyv valamiért jönni akar. Ha akarod, ha nem. Nem tudsz megszabadulni tőle... Én nem szoktam ellenállni, ha jönni akar, magára vessen.

Ez a könyv kicsit durván kezdődik, majd a harmadik oldalon ez áll:
"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek szemét tisztára mosták a könnyek." (Alex Tan)

Hát meglátjuk, hová kanyarodik a történet ilyen bevezető után. kb a feléig jutottam el a mai buszozás során. Nagyon tömény volt eddig, van mit rágni rajta.

Olyat csinálok, ....

2010-08-10T19:49:00.006+02:00

... de olyat... amit már 16 éves korom óta nem. Vagy legalábbis nagyon ritkán:
Egyszerre 2 könyvet olvasok...

A Bradley-t a gyerekeim ofője ajánlotta, a Szputnyikot én választottam... majd meglátjuk ki fog győzni! (Előre megsúgom sportszerűtlenül: én, mert mindkettő tetszik!)

Díjat kaptam!

2010-08-09T22:10:00.003+02:00

Mégpedig Zsuzsitól, a Könyvbarlang életre hívójától (Anyukájától), aminek nagyon örültem!

Az én 5 jelöltem, remélem elfogadják a díjat:

Raindrop, ZsuzS, Eszterünk, MMama és utoljára, de nem utolsó sorban: HEra.

Azt hiszem ők azok, akik számomra a kreativitást képviselik!

Gyöngyörészés

2010-08-08T09:02:00.006+02:00

Szerelembe estem némi vörösréz köztes elemmel, meg találtam itthon egy kis zöld gyöngyöt és ez lett belőle.

Nagyon jó érzés viselni, van benne valami kis... olyan finom érzés... :-).

A maradék vöröseket pedig összepárosítottam egy kis világos kékkel. Ez se rossz, de a zöldes nagyobb kedvencem.

Azután évek óta őrizgettem ezeket a tekla-bumszlikat. Ez olyan vásárlás volt, hogy akkor, ott, abban a pillanatban valami átsuhant, de felidézni már soha többé nem tudtam, mit is akartam belőle. Hát, most elláttam a bumszlik baját: körbe gyöngyöztem őket finom kis krémszínű toho-kásával. És ez lett belőle. Igazság szerint csak ideböktem, odaböktem, aztán ez lett belőle. :-)

A maradék feldolgozás jegyében született ez a medál is:
valóban ennyire halvány lila, ám ennyire nem homályos az életben

És végezetül: hasonló ciklámen-bordóval. Na, ennek viszont a színét semmiképpen nem tudtam visszaadni.

Túl vagyunk rajta...

2010-08-01T21:51:00.004+02:00

... háááát, nem akarok semmit mondani... szomorú...

A fejem megfájdult, sőt... még annál is jobban. Nem való nekem ez a 3D őrület!

Estére moziba megyek a fiúkkal...

2010-08-01T09:03:00.003+02:00

... ezt fogjuk megnézni 3D-ben:

Kíváncsi vagyok rá nagyon... meg a 3D-re is, a legutóbbi 3D-s film alatt ugyanis eszelősen megfájdult a fejem és a szemem. Félek a technika terhelte be ennyire... :-(

Elolvastam...

2010-07-31T11:49:00.003+02:00

... és tetszett! Bővebben itt. De még mennyire, hogy tetszett! :-)

Mozi, mozi, mozi...

2010-07-30T07:03:00.009+02:00

Igyekeztem előítéletektől mentesen bemenni a terembe! Nem én választottam a filmet, én a Szellemírót szerettem volna megnézni!
... Inception - Eredet címet kapta a film, eddig még nem igazán jöttem rá miért... de még megvilágosodhatok... :-)
Szuper jó az ötlet, ám a film... ááááh, szenvedés! 103 perc, amiből szerintem minimum netto 70 perc akció, konkrétan lövés, gyilok, üldözés... brrr. Feleslegesen. Helyette a rengeteg jó ötletet kellett volna kidolgozni, hogy ne legyen a filmben annyi logikai baki és bukfenc. Szomorú, hogy egy jó filmnovellából hogy sikerült egy csapnivaló "12 egy tucat" akció filmet csinálni, de sajnos úgy tűnik, ez a trendi :-(.
Az első érzésem a film végén az volt, hogy ügyes ollózata a Mátrixnak és a Sliders-nek (tv sorozat volt a 80-90-es években).
A szereplők: hát én édi-bédi Leo diCaprionak sosem tudtam elhinni az alakításait, illetve bocsi, az egyetlen amiben jó volt: A Part. Ott tökéletes volt. De térjünk vissza az Eredetre: hát meghízott, megöregedett, de hitelesebb nem lett az én szerintem... nekem nem jött be.
A másik húzónév: Marion Cotillard, hááát... igen, ő jól hozta a halott feleséget, bár a filmben felcsendül helyenként Edit Piaf "Non, je ne regrette rien" c. dala, ami így, Cotillard közelében, határozottan zavaró volt nekem (Cotillard játszotta néhány éve a Piaf film főszerepét - zseniálisan).
Akik viszont vitték a pálmát a szereplők közül: Josep Gordon-Levitt és Ellen Page. A segéd és a titkok őre-építész. Hibátlanok voltak!

A történet: álmodunk és álmaink közben felszabadul tudatalattink. Van egy csapat, Dom Cobb vezetésével, akik arra szakosodtak, hogy titkokat lopjanak alvó emberek tudatából, már-már ipari kémkedés szerűen. Természetesen ebben a filmben is struktúrált szerkezetként mutatják be a tudatot és az álmokat, így szintek vannak, ahol például az idő is másképpen működik. Ebben a világban manipulálhatók az álmok, iráníthatók, a tudat alattiból információk nyerhetők ki, illetve gondolat csírákat lehet elrejteni, természetesen rossz szándékkal. Ám az emlékek szereplői is másképp viselkednek, mint a való világban, életre kelnek, szinte tudathasadásszerűen önálló életet élnek, cselekszenek, befolyásolják az álom álmodóját és résztvevőit. Elég zavaros... kicsit jobban ki lehetett volna dolgozni például ezt a vonalat is, esetleg az egyik "hogyan lőjünk halomra kétszát felfegyverzett biztonsági őrt" epizód helyett, mert így nem egyértelmű. Röviden: a megbízás alapján, az álmokban dolgozó gondolat-rabló csapatot kivételesen azzal bízzák meg, hogy ültessenek el valakiben egy gondolatot. Ezt ők precízen megtervezik, de mint minden akció filmben, a dolgok még véletlenül sem alakulnak jól. A terv borul, rögtönözni kell. És a film vége is nagyon elgondolkodtató: valóban sikerült-e visszatériük a valóságba... ugyanis ez sincs kidolgozva... Ja, külön kiemelném: az az ötlet, hogy csapaptostul mennek be mások álmaiba... elképesztő, de tetszett!

10/6, de csak azért, mert az alapötlet nagyon jó! A kidolgozás ellenben sok helyen hiányos!

Könyvélmény: Jane Austen: A klastrom titka

2010-07-28T21:42:00.002+02:00

kiolvastam ezt is, kellemes nyári szösszenet volt.
Bővebben itt!

Persze filmet is nézek...

2010-07-28T05:54:00.004+02:00

Az ember aki túl keveset tudott Bill Murray főszereplésével.

A kamaszok általában (aki emlékszik saját magára, vagy van 12 feletti gyermeke) mindent zsigerből pattintanak vissza a szülő felé. Nem azért mert rosszak, hanem mert ebben az életkorban nekik maguknak kell feltérképezni a világot, kialakítani az értékrendjüket. És persze okosabbak is ilyenkor mindenkinél, főleg a középkorú anyjuknál. Félre az okoskodást: A Nagyfiam mostanában már kezd adni az ízlésemre, az övé is kicsit hasonlít az enyémre (biztosan véletlen), hát hajlandó volt leülni mellém, megnézni ezt az ősöreg filmet. Helyenként fetrengett a minősíthetetlen röhögéstől... :-). Rendkívül jól szórakoztunk! Ha valaki teheti, vegye ki videotékából, mert jó!
Ja, ha eddig nem lett volna egyértelmű: komoly, filmművészeti mélységeket és magasságokat a film még elvétve sem sem tartalmaz! :-)

A film "fülszövege":
A kissé ütődött Wally váratlanul Londonba érkezik öccséhez. Persze rosszkor. Hogy ne legyen útban, az öcs befizeti egy interaktív színházi előadásba, ami az utcán zajlik. Természetesen Wally elkeveredik, mert miért is ne, és egy kém-történet középpontjában találja magát, miközben színháznak hiszi a körülötte zajló eseményeket. És ugye megmenti a világot a következő nagy háborútól, megtalálja a szerelmet, mindezt úgy, hogy közben túl keveset tud... :-)

A maradék maradéka... :-)

2010-07-27T20:53:00.002+02:00

Ezzel ki is fújt titkos készletem.

Ezt az abrakos tarisznyát is összeeszkábáltam valahogy. Sajnáltam kidobni az anyagot, mert eléggé összeférhetetlen a többi textíliáimmal.

Itt nyitva:

Szerintem van benne egy kis műszál... viszont abrakosnak tökéletesen megfelelő :-).

Itt pedig becsukva...

Sajnos a fotó nem adja vissza, gyönyörűséges lila árnyalatú indiai üveggömb.
Egyszerűen áthúztam rajta egy zsinórt, kapott csatot és kész... Minimál-koncepció.

Hasonlóképpen kevéssé blikkfangos megoldás... és persze már megint türkiz.

Borzasztó dolog, hogy erős akarok lenni. És vagyok is! :-) Én kérem, jellem vagyok... az első türkizig. Ott ugyanis elvérzem...
Olyan a türkiz, mint a kábítószer, mint alkesznak egy pohár bor: meglátom és szól hozzám! És, ami legszörnyűbb, mindig ugyanazt mondja: Vigyél haza! :-)
És én persze hazahozom! Mert olyan szépen kéri... :-)

Titkos maradékok :-)

2010-07-27T06:18:00.002+02:00

A még maradék titkos készleteim utolsó néhány darabját is idebiggyesztem. Azóta fűzögettem újabbakat, de fotózni még nem volt időm.

A gyöngyös dobozkám alján találtam egy pár régi roppantott gyöngyöt, azokat próbáltam elhasználni.

Nyaralni voltam...

2010-07-25T16:34:00.004+02:00

... és persze olvastam is... bár ne tettem volna, vagy ne
ezt a könyvet! :-( Gondolataim továbbra is itt!

A nyaralás azonban: Csoda jó volt! Voltak ugyan apró bakik, mint az, hogy a Nagyfiam indulás előtti este belerúgott egy téglába és szétment a lábujja (János Kórház, stb...), de hát ez van!
Érkezésünk estéjén, miután kitakarítottam frissen elfoglalt (viszont rettentően mocskos) szállásunkat, kaptunk egy telefont, miszerint várnak minket egy másik szálláson is, ugyan már igyekezzünk!
Kiderült, hogy amikor döntöttünk a neten feltöltött fotók alapján, hogy hol fogunk aludni, én ugye lelkiismeretesen lemondtam a nem választott vendégházat, de ott nem húzták ki a foglalásunkat, vártak minket! Hála JóIstennek! Így ugyanis, mikor kiderült, hogy van egy sokkal tutibb, tisztább, illatos ágyneműs ágyakkal rendelkező szállásunk, máris visszapakoltunk a kocsiba és átvonultunk a koszfészekből! És jól tettük! Igaz ki kellett fizetnünk egy éjszakát a koszfészken is és még takaríthattam egész délután, de le van tojva...

Tehát a Naggyal őriztük egymást a Vadkerti-tó partján,
(ez a kilátás nyílt az ablakunk előtti teraszról)

vagy éppen az Ikreknek segédkeztünk a
pecázásban. Én többnyire csak az szellemi támaszt nyújtottam és a fényképezőgépet csattogtattam... :-).

Emellett az édes semmittevés óráit azzal töltöttem, hogy megcsodáltam a nádas szépségeit, a vízen keresztben átúszó kacsákat és kormoránokat

- ez utóbbiakat családostul,

Kenegettem a hátacskákat, a karokat, gyújtogattam a füstölőket, mert temérdek szúnyog volt, tartottam a kapcsolatot a naponta kétszer átvonuló halőrrel (természetesen legálisan horgásztunk, kereskedelmi mennyiségű horgászigazolvánnyal, engedéllyel és kis könyvvel), aztán persze kötöttem is, majd lebontottam, mert nem tetszett, illetve újra kezdtem és újra bontottam, viszont príma jól szórakoztam közben. Kicsit fürödtem is... :-).

Láttunk vihart! Ilyen fantasztikus viharos hullámokat fotóztam a tó partján! :-) Nem ér nevetni! :-) Volt, hogy elérték a hullámok a 40 centit is! Kis tó - Kis hullám! :-)

Vihar után csodaszép giccsek kúsztak fel az égre. A teljes túlsó part ködbe burkolózott!

Jó volt! Szerintem még visszamegyünk! :-)

Kiolvastam...

2010-07-16T23:41:00.002+02:00

...

Nan Lyons: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?

Élményeim a szokásos helyen: itt!
Dög vagyok: előre elmondom: nem egy nagy durranás! Sajnos!

Tegnap egész este...

2010-07-14T07:41:00.004+02:00

... X-Men -t néztem. Három részt egymás után... :-) Háááát.... meg kell próbálni függetleníteni magunkat a brutális részektől, mert azért olyan is van néhány... és akkor nem is olyan rossz.
A másság elfogadásának témáját feszegeti a film.Mutánsokról szól a történet, akik valamilyen extra tulajdonsággal rendelkeznek. Bár próbálnak beilleszkedni a társadalomba, de nem sikerül nekik és ebben az extra képességeken kívül a társadalmi elutasítás is nagy szerepet játszik. A filmek egyértelműen az elfogadás mellett törnek pálcát,mint az amerikai filmek jó része, bár a harmadik részben már megjelenik a kontrollálhatatlan erő is, mely elpusztít mindent maga körül, így aztán végső tragédia is borítékolható: a közösség fennmaradása érdekében van akinek pusztulnia kell.

Egy mondatban: jó ötlet, szép és szerethető főszereplők, jó sok csihi-puhival. (Én kötöttem közben, így néhány cifrább részlet kimaradt.) Felesleges volt három részesre nyújtani, a harmadik rész már határozottan unalmas, a hőssé vált főhősnő feltámad, majd rosszá válik... stb. Ötlettelen, már-már unalmas rétes tészta. Amit el lehet mondani, az a két elsőben már elhangzott.

Még mindig...

2010-07-13T17:00:00.008+02:00

... van! :-)

Kék-fehérben, bár nem navy stílus, de nem rossz!

Ez pedig a két kis patentos tartóka,

Egy teljesen egyszerű, ám annál többféleképpen viselhető lánc.

Aztán esténként újra nézem az ezer éves
Bujtor filmeket... Jók! :-)

Ma üvegbe csusszant 10 kiló sárgabarack lekvár, most egy kicsit kifekszem az árnyékba irkálni, mert elkezdtem az ikreknek újabb történetet... :-)

Ajjjajjj, egy kis kiegészítés:
Azokat csinálom és nézem, és ezt hallgatom! Csak nagyon-nagyon hangosan érdemes hallgatni.
Az eddig lemezek is jók voltak.
Nos, ha a jót lehet fokozni... akkor ez most az!
Nagyon Huhhh!

Folytatom a titkos készletek bemutatását,

2010-07-12T08:02:00.003+02:00

...bár lassan fogyogatnak a fotók virtuális képes
dobozomból...

Ez egy hosszabb lánc, fóliás üveg bizgentyűkkel.

Ez pedig megint egy zsinórfülű táska, a karikafülű táskák mintájára.

Film és titkos készletek...

2010-07-11T08:06:00.005+02:00

... és még mindig Tom Cruise. Tegnap délelőtt az egyik mozicsatornán ment a Walkür c. háborús film. Éppen gyöngyörésztem, ráadásul még csak pár perce kezdődött, hát ott ragadtam, majd meglepődve vettem észre, hogy a hajdan ügyeletes szépfiú játszik benne főszerepet. Jobban oda-odafigyelgettem és nem volt rossz!

Estére pedig a nyolc nő jutott... nos, parádés szereposztásban, gyönyörű díszletek,
Dick Tracy-s hatású jelmezek, eltúlzott színek, közepes, kicsit Agatha Christie-utánérzésű történet...
Egészen jól szórakoztam, amíg úgy tűnt, hogy krimiparódiát látunk, aztán (megjegyzem teljesen feleslegesen) beindult a szex-vonal és teljesen tönkretette az egészet. A leszbikus házvezetőnő, a nimfomán szobalány, a családfő által megejtett idősebbik lány - akiről megjegyzem lassan kiderül, hogy nem is vérszerinti gyermeke a családfőnek - szóval a végén már mindenki-mindenkivel irányultsága szerint. Nagyjából az tette be a kaput, a Cathrine Deneuve Fanny Ardant-nal fetreng a nappali padlóján. Egyszerűen nem illett ebbe a meseszerűen elkészített túlexponált képbe ez a vonal. Anélkül ugyanis vígjáték lehetett volna.
Aztán a befejezés sem volt semmilyen. Engem már nem is érdekelt, hogy mi lesz ennek a borzalomnak a vége...
Nem tudom mire kapott annyi díjat, de az már biztos, hogy én nem értem ezt a magasröptű művészetet... Nekem nem tetszett. Többet vártam tőle.

Titkos készleteim:

Életemben először használtam valódi bőrt, igaz most is még csak nagyon módjával: a táska füléhez és a fenekére egy bőrlapot.
Belül virágos:

kívül kukacolt fehér, a fáradt zöld bőrlappal a talpán.

Sajnos a fotózás.... ugyebár, szóval nem ilyen amorf az életben :-)

Befoglalás-mániám újabb darabja:

Mozi, mozi, mozi....

2010-07-10T09:17:00.003+02:00

Megnéztük a Kéjjel-nappal c. filmet. Hát, hogy hol volt a kéj benne... Ellenben nagyon kis tuti kémes akció vígjáték volt. Hatásvadász poénok tömkelege, öregedő szépfiú, öregedő széplány, hihetetlen akció jelenetek, idióta terroristák és ügynökök... szóval minden ami e műfaj fontos hozzávalója, összekeverve másfél órában. Hihetetlenül lityi-lötyi, de pont erre volt most szükségem. Én nagyon jól szórakoztam. Jól estek az olcsó és kevésbé olcsó poénok, könnyű volt venni a lapot :-). Senki ne várjon ettől a filmtől Tolsztoji mélységeket és magasságokat! :-) Viszont egy kiadós röhögésre totálisan jó! :-)

További titkos készleteim...

2010-07-10T09:08:00.003+02:00

A szatyikát már korábban követtel el, csak sosem jutottam el odáig, hogy lefotózzam. Vastag pamut zsinórból van a füle,

ami a két végén 3-3 bújtatófülön megy át. Most látom, hogy milyen semmitmondó fotókat bírtam megint készíteni, ha az anyagot akarnám megmutatni, tökéletes lenne... :-(

És fűztem egy marék maradék bronz színű gyöngyből egy karkötőt, a maradék maradékából pedig egy ilyen halálosan egyszerű nyakbavalót.

Mivel 2 hétig fetrengtem...

2010-07-09T05:52:00.003+02:00

... a térdemmel, van még titkos készletem :-) !

Megpróbálkoztam egy kockával. Mondjuk...
Valamennyire emlékeztet kockára, de még nem az igazi. meg a felfüggesztését is finomítanom kell, mert ez az "átdugom a sarkán" megoldás nekem nem tetszik...

Elkészült végre teljesen.... ez is egy régi UFO volt.

Ezen a kavicson mutattam Jutka barátnőmnek, hogyan kell befoglalni. Hát a végén nem bontottam le... kezd tetszeni. :-).

További készletek...

2010-07-08T05:34:00.001+02:00

Ez egy méretes üveg dekor kavics, legalább 3-4 centi az átmérője.

Barátnőm kislányainak készítettem...

Titkos készleteim...

2010-07-07T05:42:00.002+02:00

... darabjai bemutatkoznak:
született hálózsák formájú abrakos tarisznya :-) (teljesen olyan érzésem volt, mikor szabtam, mintha hálózsák szeretne lenni), egyébként én valószínűleg bevásárláshoz fogom használni, mert jó erős és öblös, mély. Sokat lehet bele pakolni.

Készült hozzá egy kis nyári táska is, belül mobil és igazolvány zsebbel.

És még egy abrakos tarisznya formájú szintén bevásárló, vagy strand szatyor.

Hipp-hopp!

2010-07-06T20:55:00.001+02:00

És máris itt a következő pitty-putty!

Kis, játékos, csingi-lingis nyaklánc és karkötő... Csak mert megérdemlem :-)!